Szerző

A. Adél

Életkor: 18 év
Népszerűség: 74 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 239 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. július 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (13)

A. Adél

Katakombák

Olykor eszembe jut a számtalan este,
s az eszmecserék, egymásra-hangolódás.
Mosolyunkat ezüst csillagok hada leste
örökké, még ha nem is volt mindig rózsás.
Bántottalak, s te úgyszint` bántottál engem,
egymást mérgezték a ki nem mondott szavak.
Mi volt valójában? Barátság? Szerelem?
Talán mind az ezer színből jutott adag.
Most te vagy a Nap, s én pedig Holdként fénylek,
egymást kerüljük a horizont derekán.
Nem tudok felejteni, emlékek közt élek:
Te szerettél engem, s én is téged talán.

Szüntelen eszembe jut a tengernyi könny,
s felesleges küzdés érted, egy esélyért.
Sohasem volt jövőnk, s te már tudtad rögtön,
illúziót festettem egy nemlétező célért.
Te voltál a Golden-lány, én csupán közöny,
s valami felfoghatatlan eszme hajtott.
Annyiszor elterveztem, végre megszököm,
ám, mint nyomás, a hiány majd szétrobbantott.
Most már egy hamis, múlt képzetként szemléllek,
s lehetsz mától bárkié, nincs rám hatással.
Szívem újra szabad lesz, lassan továbblépek:
Légy boldog, drága! S én is az leszek mással.

Néha eszembe jut a számos gyötrelem,
naiv gyermekszívem törted darabokra.
Ezt az emléket szívesen eltemetem,
nem tudok visszagondolni jóra, csak rosszra.
Valahogy nem hiányzol, rég nem érezlek,
pedig valaha legnagyobb kincsem voltál.
Ha te nem vagy itt, csak bosszúságból vesztek,
noha egykor a szerelmemként csillogtál.
Túl sokat változtál, s nem ismerlek többé,
már a barátságod sem tudnám viselni.
Viharos kapcsolatunk már rég a múlté,
de nem gyűlöllek. Csak nem győzlek követni.

Sokszor eszembe jut a meg nem élt emlék,
az összes nem együtt töltött Apák napja.
Bármi lettem volna, s most is bármi lennék,
de leginkább olyan lány, kinek van apja.
Talán figyelsz fentről, talán nem létezel,
s nem is számít, hiszen úgysem tudnék róla.
Körülöttem mindenkit büszke szülő nevel,
míg engem csak egy, már gyermekkorom óta.
Volt idő, hogy nem is vágytam más egyébre,
csak hogy apám is ezt a szeretetet adja,
s szemébe nézzek, ne csak egy poros képre,
s kirebeghessem végre: szeretlek, apa.

Azoknak, akiket fájt elveszíteni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


vegtelenvizeken2019. február 3. 08:50

Szívvel olvastalak.

Ernő

church732018. július 30. 11:09

:( Főhajtásom soraidért! Zoli

feri572018. július 29. 16:23

Nagyon szép, szomorú versed
Szívvel, szeretettel olvastam
Feri

Kicsikinga2018. július 29. 09:29

Bámulatosan jó vers!
Kiváló a cím is!
Amint lesz időm, végigolvasom a többi versedet is!

Golo2018. július 29. 07:21

FÁJDALMASAN SZÉP VERSEDHEZ SZÍVVEL ÉS SZERETETTEL GRATULÁLOK: RADMILA

gypodor2018. július 29. 07:15

A reggelem (komoly) verse!!!!
Szívvel
Gyuri

anci-ani2018. július 28. 23:38

Megható szép szomorú emlékek, gyönyörű versben!
Nagy szívvel, szeretettel, elismeréssel gratulálok:
Anci

Holdangyal2018. július 28. 23:23

Nagyon komoly tartalom,mégis megcsináltad. Le a kalappal!

Layosh2018. július 28. 19:50

Drága A.Adél...
Hála és köszönet ezért a versedért, mert telibe ért !!! Megríkatott !!! ♥
60 éves leszek a tavasszal -ha megélem- de akkorát ütött rajtam, hogy visszadobott az időben 40 évet... Keresd meg Szilvási Lajos: ''Egymás szemében'' c. könyvét...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom