Szerző
Király Sándor

Király Sándor

Életkor: 38 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 124 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Király Sándor

Gyermeki álmok

Élt valahol valamikor egy igaz szívű gyermek,
Ábrándozó lelkében a leggyönyörűbb tervek.
Ha majd felnő, mérhetetlen nagy kincsei lesznek,
Melyek szíve rejtekéből soha el nem vesznek.

E kincsekkel bejárja az egész nagyvilágot,
felkutatva mindent, mit ember még nem látott.
Hosszú útján összegyűjt sok-sok vidámságot,
S felépíti belőlük a legszínesebb álmot.

Az idő peremén tovatűntek a gyermeki évek,
Ábrándozó, piciny lelke ifjúvá érett.
Tétova lábai egy új világba léptek,
Szemeiben látszott, még sok mindent nem értett.

Előtte volt a végtelen, így hát nekivágott,
Hol nap sütött reá, hol zivatarban ázott.
Szívében nevelgetett néhány szép virágot,
Őszinte szerelmet, igaz barátságot.

Volt, amely elhervadt, hogyha vihar tépte,
De némelyik erős maradt, s virult évről évre.
Ismeretlen tájakon vitte tovább lépte,
Adott, ahol adhatott, semmit sem várt érte.

Majd ahogy a világból egyre többet értett,
Feltámasztott dühe vad lángokkal ébredt.
Izzó hegyű tolla gyűlöletet vésett,
S ifjú szívhez minden út felégett.

Immár haraggal nézett a világra,
Lelkét hideg jégbörtönbe zárva.
Ott a csöndben vele volt dédelgetett álma,
És néhány erős, kitartó virágja.

Barátságuk gyógyír, mely új utakat épít,
Rabságból kivezet, szívet észhez térít.
Elfed rút sebeket, fájó múltat szépít.
A világgal szembemegy, vagy épp vele békít.

Azóta már a felolvasztott jégfalak helyén
A nap szórja szét szikráit víztükör felszínén.
Éjjelente pedig rajta ezer csillag mesél
Arról, mit egy bolondos szív kitartóan remél.

Hogy kertjében teremnek még szebbnél szebb virágok,
Újabb szerelem, egy-egy új életben új gyermeki álmok.
Megoszt velük mindent, mit hosszú útján látott,
Elért céljait, a megélt valóságot,
És megóvott kincseit, melyekkel felépített egy meseszép világot.

Bennük öröme teljes lesz, szíve többé semmitől se fél,
Végtelen szerelme rajtuk megmarad, értük tesz mindent, ameddig csak él.
S mikor Ő már nem lesz, szelíd hangjával üzen majd a szél,
Vízparthoz csalja őket. Hol történeteit csillagok ragyogják tovább, ha leszállt az éj.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


GreyMouse2018. augusztus 3. 19:35

Kedves Sándor!

''Előtte volt a végtelen, így hát nekivágott,
Hol nap sütött reá, hol zivatarban ázott.
Szívében nevelgetett néhány szép virágot,
Őszinte szerelmet, igaz barátságot.''

Le a kalappal. Nagyszerűen felépített, tartalmas alkotás ez a vers az emberi életről. Bizony nagyon nehéz megőrizni a gyermekkori álmokat az élet akadályaival szembenézve. Az ember formálódik, változik, olykor megkeseredik, máskor új erőre kap. Nagyszerű vers, örülök, hogy olvashattam. Elismerésem hozzá.
Tisztelettel: GéeM.

Sandor82(szerző)2018. augusztus 3. 15:54

Megtisztelő. Köszönöm!

Bogsika2018. augusztus 3. 15:48

Tetszett a versed ,figyelőmbe vettelek :Tünde

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom