Szerző
Kollár Annamária

Kollár Annamária

Életkor: 38 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 103 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kollár Annamária

A hold

Hazafelé, buszon ülve
Fáradtan tekintek a sötétségbe.
Nicsak, egy fényes folt
Rám tekint kajánul.
Mintha tudná, hogy rám fér
Egy kis fény vagy melegség.
Pirulva mosolyog,
Mintha a poénon nevetne,
Mit hangtalanul dobok feléje.
Játszik nevetve, el-elbújik,
Csillagokkal is kacérkodik.
Pirosból aranyba öltözik,
Mikor egy-egy felhő mögé elbújik.
Teli hassal nevet, kacag,
Fényesővel utat mutat.
Vidáman lépkedek haza,
Búmat csillag-szekérre felraktam.
Messze viszi csillag-úton a sötétbe,
Kacajok kísérik a messzeségbe.
Lassan jön a pír vidámsága,
Álomfoszlány zsong körbe.
Kacagások halk nesze oly távol,
Buja csókkal továbbtáncol.
Nyugodt álmot szór rám az égbolt,
Holnap újra táncba hív a kacér had,
De most búcsúzik a vidám legény,
Az évszázadok vidám bohóca.

2018. július 31.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


41anna2018. december 2. 20:51

Kedves Annamária!

Én is írtam verst ( Határúton hazafelé) munkából hazafelé,tudom minden apró dolognak lehet fáradtan örülni csodálni a természet!
Első szívvel olvastam versed!
Szeretettel,Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom