Szerző

Somogyi István

Életkor: 24 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 73 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Somogyi István

Nézem az eget

Nézem az eget, a Hold, a csillagok
Mind Rád emlékeztetnek, miközben halkan zokogok.
S körülöttem üres a táj, senki sem hall, senki sem lát.
S te sem vagy itt, mert nem szeretsz, mert szíved egy másik szívért eped.

Legyünk barátok! - mondtad, mikor utoljára voltál velem,
De fogalmad sincs róla, hogy ez mit is jelent nekem.
Csak látni téged nap mint nap, mosolyogni feléd,
Mintha minden alkalommal csak egy újabb kést döfnének belém.

Változtatni rajtad nem tudnék, és nem is akarok,
Hisz így vagy tökéletes, csupán én nem vagyok a Te műfajod.
Nem baj, várok, s az idő talán hoz majd valaki mást,
Olyat, ki elfeledteti velem mindazt, amit miattad éltem át!

Nézem az eget, hol a Hold s a csillagok
Azóta is rólad mesélnek, de őket már rég nem hallgatom.
Végre, annyira nem fáj, nem kellesz, érted nem kár.
S nem vagy itt, mert nem szeretsz, szívem szívednek már csak integet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


amatorpike2018. augusztus 12. 08:47

Kedves István! Mély érzelmekkel telt versedhez szeretettel gratulálok. Kívánom neke, hogy találd meg azt a szívet, aki nem csak barátként fogadja szíved. Hedvig

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom