Szerző
Alathea Venizélosz

Alathea Venizélosz

Életkor: 24 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 39 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Alathea Venizélosz

Esély

Sosem hittem, hogy lehetek újra egész,
De a sötétben felém nyúlt egy kéz,
S bár a fény először elvakított,
De megszokván, a szívem újra álmodott.

Te szedted össze lelkem darabkáit,
Ledöntötted a maga köré húzott bástyáit,
Rávettél, hogy nevessek újra és újra,
Emlékszem néma szavaid bátorítására,

Vágytam valami másra egyre jobban,
Újra tudtam hinni kislányos álmokban,
Már nem voltam szomorú, azt elengedtem,
Hosszú hónapok után felülemelkedtem.

S itt vagyunk most ketten te és én,
Először ragyogott ránk csillagfény,
Egymásra néztünk, ajkunkon mosoly,
Felettünk vígan huhogott egy bagoly.

Azóta viszont újra kétség gyötör,
A valóság újfent mindent elsöpör,
Eltűntél, s bár tudom az okát,
Azért én rendületlenül várom a csodát.

Tudom, hogy mi ketten jók lehetnénk,
Rögös úton egymást kézen fogva vezetnénk,
Felfedezhetnénk a mindent elsöprő szenvedélyt,
Csupán annyit kérek, adj nekünk egy esélyt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom