Sokkterápia
Elzúgnak a metrók, a vonatok.
Kikönyökölnek az utasok. Arcuk
visszavert arc. A sugárzás fénye
mesterséges. A lentről vagy fentről
vett energia végleges koponyájában
ülnek. Fiatalodnak vagy vénülnek -
episzkóp látvány a szívem leejtett
szívdobogásán. Úgy állok itt, szinte
visszasejtem mindegyik utas
felszállását, az utolsó lépés zaját,
amit a másik láb a légen át követ,
s a bezárult ajtók támaszát, amit
megmosolyognak a soha fel nem
rúgott kövek. A sorban állást látom,
a viaszos ének csobogását, s a
megtartott sötétben a lélek
valamiféle hasonmását.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lakatos.Zsolt(szerző)2018. augusztus 17. 08:33
Kedves Callypso, norabora: köszönöm.
norabora2018. augusztus 16. 14:51
Csatlakozom az előttem szólóhoz! Olyan, mintha egy filmet néznék. Egy szürreális művészfilmet. Élmény volt!Köszi
Callypso2018. augusztus 15. 20:15
Ez az egyik legjobb, leghatásosabb költemény, melyet mostanában olvastam, kedves Zsolt! Elgondolkodtató, de művészi! Sok szeretettel, őszinte elismeréssel gratulálok! Legyen kellemes estéd! (:
Callypso2018. augusztus 15. 20:15
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.