Csak az tudhatja, aki látott
Szomjas volt a pillanat, az érintése éget!
A szemében a végtelen a két szemembe égett.
Csak egy félédes közöny villant fel az arcán,
ahogy a lüktető mámor megpihent a karján.
Eltévedt gondolat fojtogató íze...
A testnek a mosoly a legékesebb dísze!
Hagyd, hogy fusson, szaladjon, ha kell!
s felejts el mindent, ha a nap újra kel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Anes2018. szeptember 17. 16:43
Nagyon szép alkotás. Gratulálok.
Üdvözlettel, Ágnes