Ferenc Ákos

Tériszonyos királylány

Hallgat a régi kastély,
épp csak egy ablak zokog,
már felnőtt, elernyedtek
az izmos lépcsőfokok.

A fal üres, és körben
áll a sok kihűlt herceg,
mint néma játékbabák,
kis műanyag makettek.

A sárkányra gombszemet
varrnak, nem okád tüzet,
plüssjáték minden tegnap,
és minden holnap üveg.

A királylány csak zokog,
hajtogatja a magány,
s papírrepülőn dobja
el öngyilkos hajlamán.

A pszichológus suttog
halkan egy életen át,
vele suttog a király,
és suttogja a világ,

hogy hagyja ott a tornyot,
hagyja a toronyszobát,
hagyja ott az álmokat,
nem lehet gyerek tovább.

S felsikolt a tériszony,
most majd az élet mesél,
összeomlik a torony,
a királylány földet ér.