Szerző
Gazda Vivien

Gazda Vivien

Életkor: 26 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 86 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. augusztus 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Gazda Vivien

Elme

Mintha kutyák marcangolnának.
Ezer darabol állnék,
De egész sosem leszek.
Összerakva is csak száraz föld vagyok,
Éppoly kirepedezett.
Homályos köd, ami megvakít mindent,
Úgy iszom a közönyt, hogy közben félre sem nyelek.
Lelki békét még sosem láttam senkiben, így nem is lelek.
Mint a leláncolt vad, úgy kémlelem a teret.
Itt nincs nyár, csontjaimban is csak a tél jár.
Minden határt jól megfeszegetek,
S lássuk ki az, ki így is hazavár.
Semmi jóra nem emlékszem, csupa rossz lepi be az elmém,
Ha valami mégis bevillan, simán szilánkokra szedném.
S épp, mint egy piszkos zsepit zsebre tenném.
Hagyom hogy ott száradjon porrá a sötétben,
Majd csak úgy kiseperném...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. augusztus 23. 09:23

Szomorú, nagyon szép alkotás kedves Vivien
Szívvel, szeretettel olvastalak
Feri

szegenyferenc2018. augusztus 22. 18:06

''Ezer darabol állnék''

én javítanám ezt a sort:

''Ezer darabból állnék''

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom