Érzésektől haldokolva
Alpárivá vált mindig oly kedves szavad,
Ez már nem Te vagy, elveszíted önmagad.
Szórod rám a mondvacsinált kritikát,
Te sem hiszed, csak erősíted új társad nyugalmát.
Öröm a múltam, mert időt tölthettem Veled.
Mindenkor Érted küzdök, és nem ellened!
Az álmunk cél volt, mit énem nem feled,
De szétzúzod, s nem értem... Miért teszed?
Újból a nincs válasz egy kérdés mellé...
Most a jövőm előtt ülök, tekintek felé,
Üres köd az egész, bánat veszi át a helyed,
Így megdermed az idő, lebénít az emléked.
Elhittem szavaid, velem azonos vágyaid,
De szavakba felém kimerve széttépik az új gondolataid.
Kitépett szívem falhoz vágva hullik le a sárba.
Megtaposva, szétszakadva, érzésektől haldokolva...
2018. augusztus 19.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
angyalsziv0222(szerző)2018. szeptember 3. 00:05
@somebody21: Köszönöm szépen!
@roseprincess: Köszönöm szépen Alexa! Megtisztelő, és sokat számít a véleményed! Sajnos sokan vagyunk sorstársak...
roseprincess2018. augusztus 26. 20:13
Minden egyes sorát pontosan értem és átérzem. Nagyon szépen megírtad!
Szívvel, Alexa
somebody212018. augusztus 26. 11:22
Kitépett szívem falhoz vágva hullik le a sárba.
Megtaposva, szétszakadva, érzésektől haldokolva.
Nagyon szép!
angyalsziv0222(szerző)2018. augusztus 26. 00:58
@lanyigeza: Köszönöm szépen!
Zoli
lanyigeza2018. augusztus 25. 20:40
Kedves Zoltán!
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Géza