Csalogányszínű mementó
Azt akartam, hogy tudd. Ahogy szoktuk,
leírtam egy papírra és összetéptem. A
darabokra nehezéket raktam - a kezed.
Ujjaid szörnyű tévedéssel kutattak a
szétszaladt mennyország útjain. A vers,
a szerkezet, ami gerincet tépett ki
belőlem, rettenet könnyen elítélt. Olyan
nehéz lettél tőle, hogy nyitva hagytad az
ajtót, a kaput. Engem pedig bezártál a
szabad út küszöbére. Onnan néztem
utoljára, ki akarok lenni. Furcsa
dolgokat láttam, míg próbáltam neked
megköszönni, hogy egyedül hagysz e
különös haláltusában.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lakatos.Zsolt(szerző)2018. augusztus 30. 20:44
@somluca:
@Callypso:
@norabora:
Köszönöm.
norabora2018. augusztus 29. 21:03
Annyira jól esik elgondolkodni a soraidon. Izgi. Leleményes vers. Különleges logikáddal megfogtál.
Callypso2018. augusztus 27. 22:24
Érdekesen ötletes és nem mindennapi hangulata van ennek a költeménynek, az biztos! De megfogott és jó volt olvasni, kedves Zsolt! Sok szeretettel gratulálok! Legyen ragyogó, ihletben gazdag heted! (:
somluca2018. augusztus 27. 17:56
Különös, egyedi vers! Tetszik!