Szerző

Lunaliana la Estrella Di Lamia

Életkor: 34 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 127 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Lunaliana la Estrella Di Lamia

Egy magányos farkas

Az éjszakába olvad, s az árnyékból lép elő...
mert vele a csillagos ég s a földöntúli erő.
Kísérője még a Hold sápadt fényével,
a világmindenség válik eggyé a lényével,
Égre függesztvén orrát, hallatja bús dalát,
lelkében a remény, talán meghallják hívó szavát...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Phobeus2018. november 12. 04:10

A tél mely szorítja kebled,
Remélem hamar elillan,
Felmelegítik szívedet,
Tűz lobban, nem villany.

Hagyok szívet rajta,
Mint ló a prérin száguld.
Tónak szelíd partja,
Mely majd eléd tárul

Phobeus2018. november 9. 09:23

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Varimarici2018. szeptember 9. 07:39

Érdekes, de nagyon tetszett. Szívvel, poéta öleléssel.
Marika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom