Óvj a széltől
Megint hideg van, mondd, te is érzed
A telet zsibbadt ujjaidban, amikor éget?
Takarod-e arcod a csípő szelek elől?
Óceán szülöttei fújnak hegyek felől.
Adsz-e rám kabátot, csókot homlokomra?
Nézed-e velem, ahogy folyik a homokóra?
Űzöl-e messzire félelmet, szörnyeket?
Keserű emlékeket, hideg szelet, könnyeket.
Betakarsz-e szeretettel, ha reszketek, fázom?
Ölelsz-e addig, míg elnyom majd az álom...
Engeded-e, hogy vállad párnám legyen?
S míg elalszom ott, mondd, maradsz-e velem?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
HannaIstoan(szerző)2018. szeptember 9. 13:57
@kicsikincsem: @Angyalka73: Köszönöm a dícséretet :)
kicsikincsem2018. szeptember 8. 19:24
Szeretet... Szívvel gratulálok.
Ilona
Angyalka732018. szeptember 7. 16:07
Erre a szeretetre lenne szüksége mindenkinek!
Öröm volt olvasni!
Üdvözlettel Melinda
HannaIstoan(szerző)2018. szeptember 5. 15:57
@SzaipIstvanne: @Karolina74: Köszönöm szépen ^^
Karolina742018. szeptember 5. 00:12
Gratulálok versedhez!
SzaipIstvanne2018. szeptember 4. 14:07
Kedves Hanna, szep versednel szivet hagytam: Maria