Szerző
Vers

A verset eddig 65 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Friedrich Ákos István

Hóesés

Sajátos érzés nézni, hogyan hull a hó,
s hamvas kabátba bújik a kertben lakó
májusi napok gondtalan emlékképe.
Cserjék, bokrok s a denevérek rémképe
lidércként ül az elmúló természetre,
és küldi álomba ijedten, reszketve.

Szoktál életünk dolgain elmélkedni?
Gondolatban a felhők fölé repülni?
Megtörténten, és mi lett volnán mélázni,
ösztönből hibázni, záporban megázni?
Fájó sanyargatás, kesernyés ámítás,
remélve, hogy egyszer felizzik a parázs.

Felizzik a parázs, s nem fagyunk meg télen,
tündérmese lenne a didergős réten.
Felébredne a természet, harsány ének,
lágy citera s fűszeres tavaszi képek.
Kárhozatra ítélt tervek, amíg egészen
nem tudom többé, merre kelsz a térképen.

Mostanra másik gyöngy igézi mosolyát,
s ki tudja, mire gondolsz hosszan odaát.
Talán rám vagy arra az ismeretlenre,
mára más Rózsa hajtja fejét keblemre.
Tavasz voltál, tikkasztó nyár, majd esős ősz,
nyugalom és béke, ki minden bajt kendőz.

Gyémántok fénye is van, hogy matton ragyog,
szívem talán még ma is teérted vacog.
Nem telt sok idő, hogy szívembe zárjalak,
fülledt, tavaszi éjjel téged várjalak.
Mennyekből szabadult, meseszerű pátosz,
kéklett felettünk az ég, ha szám ért szádhoz.

De mi végre is lehet jó, ha egy emlék,
mint fellegből lehulló fehérlő vendég
csak felbukkan a feledés homályából,
hogy beletaszítson másikat ármányból,
s ördögi vágytól fűtve és áthatva hint
harmatos hajnalon kis negédes morfint.

Talán e csodás válasz ott vár a kertben,
valahol mélyen gondosan eltemetve.
Keresném és fürkészném, mi a lány sorsa,
mitől kerek az arca, mi sava-borsa?
Lehetek még lelkének örök deleje,
vagy szerelmünk immáron hűs, téli pernye?

Sajátos érzés nézni, hogyan hull a hó,
s azt a sok érzést, mi szívemet kavargó
fecnivé teszi egy hurrikán szívében.
Cserjék, bokrok és denevérek képében
Téged fürkészlek, s bár nyomod ellepte hó,
közeleg az este, már nem maradt több jó.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mary052018. december 5. 13:23

Nagyon tetszik versed,gratulálok !
Titkok ,amik mindenkit foglalkoztatnak ,és emlékek amikből táplálkozunk .
Szívvel.Marika

giziszalay2018. szeptember 22. 16:48

Szép képekkel megírt vers. Szomorkás kérdések.
Szeretettel:Gizi

ditte1422018. szeptember 7. 13:09

Kedves István! Nagyon sok gondolat megbújik versedben, vannak szép költői képek is.Itt- ott filozófikus gondoltok is.
Szívvel olvastalak.
Szeretettel: Erzsébet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom