Szerző
Vers

A verset eddig 244 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Zámbó Zoltán

Álcám elveszítve

Megtört szívem fájdalmát leplezem,
Belül sírok, azt ki nem engedem.
Számat mosolyra erőltetem,
Hogy lásd, vidámnak tűnik életem.

Mind, ki nem lát, csak néz,
Elhiszi, hogy nem kell a segítő kéz.
Arcom rólam egy torz tükör.
Hiszik, hogy a lelkem tündököl.

De rám vetül egy tekintet, fürkészi szemem.
Elkapja pillantásom, s álcám elveszítem.
Csak Te látod szemem úgy, mi lelkemről egy kép.
Nem hátrálsz, mikor tekinteted a fájdalom termébe lép.

Nézel némán, s csitul a fájó üvöltés.
Átfon karod, oh, egy érző ölelés...
Lelkem akkor, mint egy nyitott könyv,
Olvasod, s tán álmod bújik meg a sorok között...

2018. szeptember 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


angyalsziv0222(szerző)2018. szeptember 20. 22:30

@lanyigeza: Köszönöm szépen!
@roseprincess: Köszönöm Alexa! Örülök, hogy itt voltál! :)

lanyigeza2018. szeptember 9. 13:16

Kedves Zoltán!
Szívvel gratulálok nagyszerű versedhez.
Szeretettel: Géza

roseprincess2018. szeptember 9. 09:31

Tetszik a befejezés! ☺
Szívvel olvastam versed.
Alexa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom