Karácsony, a kétoldalú érme
Két nap az évben,
Kettő a jeges télben,
Felgyúl a fény a sötétben,
Mely utunk vezeti a hóesésben.
Mikor elérjük Karácsony napját,
Mindenki kinyitja kapuját,
Kitárja szíve ajtaját,
Elűzve mások baját.
De odakinn, hol a fal túl kemény,
Hol mind elfagyott az őszi vetemény,
Akár tovaszálló tünemény,
Dermed meg az éltető remény.
Künn, akik maradnak
Tán nekidőlnek egy fának,
Majd búcsút intenek a világnak,
Aztán maguk is a tél részévé, hópehellyé válnak.
Gyújtsuk hát a kályhát bé!
Hadd gyűljenek ők is a tűz köré.
Nyújtsunk kezet fázó lelkük felé,
Szálljon őrangyal szívük fölé!
Ünnepe ez a szeretetnek,
S ünnepe a legzordabb időknek,
Ünnepe vallásnak, hitnek,
S melege, vigasza a testnek, léleknek és mindennek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!