Szerző
Hankó Krisztina Éva

Hankó Krisztina Éva

Életkor: 45 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 90 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Hankó Krisztina Éva

Nyár végén

Szikrázó csillagszőnyegen érkezik az éj,
Sötét köpenyét csendben ránk takaró kép.
Ezernyi nyugvó álom életre kél,
Zavart életek tele, tiszta ég.

Szembe jön megannyi színesbe festett arcú lény,
Gyémánt kard fénye csillan az ég tetején.
A Hold labirintusában a fénye elkísér,
Álmok vágyát, mit elvisz az éj.

Furcsa, fehér, sík táj gyenge kis lángja,
Kavargó érzések megválaszolatlansága.
Csak múló képek a valóságban,
Csillogó pelyhek a határban.

Lassan sátrát boltja az éj,
Hidegek világában kevés a fény.
Elmúló vadon peremén
Ezernyi álmot ad a lelkek mélyéből az ég.

Suttogó életek menedéke
A susogó fenyvesek léte.
Lepellel takart fenyves,
Hófehér fellegekben
Téli hóesés képe!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. szeptember 11. 11:34

uttogó életek menedéke
A susogó fenyvesek léte.
Lepellel takart fenyves,
Hófehér fellegekben
Téli hóesés képe!

Nagyon szép képeket festettél gyönyörűséges versedben Éva
Szívvel, szeretettel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom