Kettős árulás
Bocs, de nem vinne rá a lélek,
Hogy végignézzem szenvedésed.
Inkább elhagylak, szánom-bánom,
De ilyen mókára én nem vágyom.
Véred szívja, taszít, lök, kínoz,
Fáj, fáj, hisz elviselhetetlen kínod.
Áruló voltam, de barátod lettem,
Rengeteg dolgod ellened tettem.
Most mégse bírlak nézni téged,
Mert átadtam a szenvedésem.
Én vontalak el a kínba,
És mégis te leszel, aki szívja,
Sajnálom, sajnálom, úgy bánom,
A bocsánatod én nem várom.
2018. tavasz
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gypodor2018. szeptember 13. 06:35
Érdekes sorok. Csak tudnám, ki szenved? Szeretettel
Gyuri
41anna2018. szeptember 12. 20:29
Nagyon kemény vers,nagyon szépen írsz!
Szívecském hagytam versed mellett s Figyelemmel követlek tovább!
Melinda
feri572018. szeptember 12. 19:41
Nagyon szép szenvedésversed átéreztem és nagyon megtetszett.
Óriási nagy Szívvel jelöllek kedvencnek.
Krisztina, mától a figyelőmben követem verseidet,(remélem te is)
Nagy szeretettel várlak én is a verseimnél
Szeretettel baráti Poéta Üdvözlettel
Feri
1-9-7-02018. szeptember 12. 19:00
Szenvedés versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
Metta2018. szeptember 12. 17:40
Kedves Krisztina!
Nagyon átérezhető a szenvedésed!
Szívvel,szeretettel gratulálok remek versedhez!
Margit
szegenyferenc2018. szeptember 12. 15:56
Tornatermi bál
Itt állok habos fehérben,
Ifjúságom börtönében,
Köröttem akácfa rácsok,
Rosszabbak ők, mint a srácok.