Szerző

Takács Mária

Életkor: 66 év
Népszerűség: 231 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 501 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (32)

Takács Mária

Megtörtént esetek 22

Paralimpia

Az embereket bámulom sokszor,
közönyös, unott, fásult arcukat,
és próbálom megérteni olykor,
honnan ered e néma indulat.

Elesel az utcán, ők átlépnek,
segítő kézre már nem számíthatsz.
Mért e közöny, szétfoszló remények,
nem hallják meg, bárhogy is ordíthatsz.

De lám, mégis van egy kis közösség,
hol nem számít, honnan jöttél, ki vagy,
hol nem ismert szó a közönyösség,
hol a társad a bajban el nem hagy.

Pár éve történt meg ez az eset
a paralimpiai játékon,
hol kilenc atléta, mind sérültek,
sípszóra vártak a rajtvonalon.

Százméteres futás volt a nagy cél,
mit legyőzni bizony nem is könnyű,
ha oda nem is lábadon érnél,
sikered akkor is valószínű.

Sokan indultak, várva a sikert,
volt ki így, ki úgy, de mind sérülten,
lelkesedésük nem ismert kényszert,
nem tudták, mit jelent: kimerültem.

Egyik fiú az igyekezetben
bukfencezve esett az aszfalton,
s mert felállni nem tudott, csak csendben
sírni kezdett, tán még ma is hallom.

És a többiek? Mind egytől egyig,
amint hallották, hogy sír a társuk,
lassítottak, hátranéztek, s nekik
csak egy céljuk volt... bajban sorstársuk...

Rögtön visszafordultak... győzelem?
Eltörpült a nagy akarat mögött,
nem a befutásért volt küzdelem...
az önzetlenség itt, lám, működött.

Egyik Down-kóros lány átölelte,
leült mellé, aggódva kérdezte:
Jobban vagy, ugye? Majd puszit nyomott
arcára... s kedveskedve csacsogott.

Ahogy a többi lassan odaért,
féltő gonddal emelték magasba,
összekapaszkodtak, s az éremért
így, együtt sétáltak be a célba.

2018. szeptember 6.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


T.G.2018. október 4. 13:42

Szép vers, a sport valódi erejét jobban fellelhetjük a parasportolók életében és küzdelmeikben sportszerűségükben. Az első két versszakhoz pedig az én meglátásom, hogy sokan feladták már önmagukban az életet.
Szívvel: Gábor

ariamta(szerző)2018. október 4. 13:35

@erzocsend: @Doli-Erzsi: @Seelensplitter: @gypodor: @hillailaszlo-ve: @dobosigyorgy: @111111: @vargaistvanneel: @Motta: @Zsuzsa0302: @merleg66: @m.agnes: @1-9-7-0: @editmoravetz:
Drága Barátaim! Nagyon köszönöm a figyelmeteket, és azt, hogy benneteket is érzékenyen érint a téma. Sajnos, a mai világ elvadult, nem mindenki tud, képes vagy akar tudomást venni ezekről a problémákról. Köszönöm még egyszer!

erzocsend2018. szeptember 30. 16:50

Tanulságos és szép versedet nagy szeretettel olvastam!

Doli-Erzsi2018. szeptember 18. 12:55

Csodás versed olvasáskor, csak úgy borzong a hátam!
Ölellek. Erzsi

Seelensplitter2018. szeptember 16. 23:53

Kedves Marika!

Emlékszem erre az esetre... Tényleg hatalmasat esett szegény fiú. és a többiek tényleg mind megálltak... (A paralimpia, mint a parasportok többsége, koedukált, nem választják szét nemenként őket).
Szó szerint felkapták a földről a srácot és összekapaszkodva besétáltak. Ennél szebb üzenetet nem is hagyhattak volna.

Örülök, hogy megörökítetted versben.
Üdvözlettel:Seelensplitter

gypodor2018. szeptember 15. 10:41

Szívet érintő szép gesztus volt, s a vers remek!
Szívvel
Gyuri

hillailaszlo-ve2018. szeptember 14. 22:01

Csodás, megható, könnyfakasztó sorok!
Nagyon szépen megírtad!
Én is láttam a videót, azt az örömöt ahogy
összekapaszkodva együtt értek a célba,
a nézők könnyezve tapsolták őket!
Ők beteljesítették azt amit Pál apostol a Bibliában tanácsolt:
Úgy fussatok, hogy mindnyájan célba érjetek!
Csak tudnánk, hogy az egészséges emberek
között miért van ennyi közöny?
Kedves Mária! A versed olvasva ismét megkönnyeztem őket!
Gyönyörű versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

dobosigyorgy2018. szeptember 14. 19:40

Csodálatos versedhez szívvel gratulálok.
Így lenne szép a világ, ha mindenki így cselekedne miint ezek a futók. Mennyivel szebb lenne, ha szeretet lepné el a földet.
Sok szeretettel és nagy baráti öleléssel:-Gyuri

1111112018. szeptember 14. 16:42

Amikor a tv-ben láttam,elsírtam magam és most sem tudtam megállítani a könnyeimet, gyönyörűen írtad meg Marika drága, szívet hagyok szeretettel. Piroska

vargaistvanneel2018. szeptember 14. 11:42

Tanulságos, gyönyörű alkotás!

Szívvel, szeretettel gratulálok
Erzsi

Motta2018. szeptember 14. 06:47

Megható, szép történet.
Szívvel olvastalak
Motta

Zsuzsa03022018. szeptember 13. 22:15

Szépséges, megható versedhez szeretettel szívvel gratulálok. Zsuzsa

merleg662018. szeptember 13. 21:36

Kedves Marika! Ilyen verset olvasva, mindig Jacques Rémy: Ha ​a világon mindenki ilyen volna című regénye jut eszembe... csodás versed szívvel és szeretettel olvastam: Gábor

m.agnes2018. szeptember 13. 18:52

Felejthetetlen történetet hoztál...
Megható.

1-9-7-02018. szeptember 13. 18:42

Kedves Mária
''Sokan indultak, várva a sikert,
volt ki így, ki úgy, de mind sérülten,
lelkesedésük nem ismert kényszert,
nem tudták, mit jelent: kimerültem.'' csodálatos vers csodálatos emberekről szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
Engedd meg hogy megkésve bár de annál nagyobb szeretettel köszöntselek névnapod alkalmából Isten éltessen sokáig erőben egészségben szeretettel Anikó

editmoravetz2018. szeptember 13. 18:11

Drága Marcsikám!

Megható szavak - megható tettek - megható ''bajban sorstársak''

Szívvel-szeretettel: Edit

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:04

@anci-ani: Drága Ancikám, nagyon szépen köszönöm!

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:04

@lejkoolga: Kedves Olgi, nagyon szépen köszönöm!

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:04

@feri57: Köszönöm szépen, kedves Feri!

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:03

@41anna: Nagyon szépen köszönöm kedves Melinda!

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:03

@molnarne: Köszönöm szépen kedves Ica!

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:03

@Metta: Köszönöm szépen, kedves Margit!

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 18:03

@B...yL...o: Köszönöm drága Laci papa!

B...yL...o2018. szeptember 13. 17:55

Gyönyörű, megható sorok. Nagy szívet érte, Marcsikám!
Laci

Metta2018. szeptember 13. 15:28

Csodás,megható alkotás!
Szeretettel,szívvel!
Margit

molnarne2018. szeptember 13. 15:11

Remek alkotás nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

41anna2018. szeptember 13. 14:32

Nagyon szép megható!
❤ ! Melinda

feri572018. szeptember 13. 12:32

Elesel az utcán, ők átlépnek,
segítő kézre már nem számíthatsz.
Mért e közöny, szétfoszló remények,
nem hallják meg, bárhogy is ordíthatsz.

Szép történet, remek barátság alkotás
Szívvel, szeretettel olvastalak Mária
Üdvözletemmel
Feri

lejkoolga2018. szeptember 13. 11:39

Jaj, de jó ilyen meghatóan szép történetet olvasni, kedces Marika!
Örömmel tettem: Olgi

anci-ani2018. szeptember 13. 11:00

''Rögtön visszafordultak... győzelem?
Eltörpült a nagy akarat mögött,
nem a befutásért volt küzdelem...
az önzetlenség itt, lám, működött.''
Drága Marikám, megható szívszorító történet ez, amikor az önzés kizárt, csak a segítőkészség és a szeretet számít! Összeszorult torokkal, meghatottan olvastam gyönyörű versed!
Lám vannak ilyen önzetlen, bajtársi áldozatkész közösségek!
Jó lenne, ha tanulnának ebből sokan!
Hatalmas szívvel, szeretettel olvastam:
Anci

ariamta(szerző)2018. szeptember 13. 10:04

@fiddler: Köszönöm szépen a figyelmedet, kedves Laci!

fiddler2018. szeptember 13. 09:47

Nagyon szép történet, egy jó versben. Gratulálok, kedves Mária!
Laci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom