Három árva
Három árva gyermek mendegél a hóban,
Egyikük sírdogál kockás takaróban,
Másikuk egyre csak egyre csitítja őt,
Fázós orra elé tart fehér zsebkendőt.
Sötét az ég, éjjel van a puszta réten.
Sovány hold alatt mennek kézen fogva, szépen.
Apró lábnyomuk elvész a sűrű hó alatt,
Szemeikben álom csillog, ruhájuk szakadt.
Kis, puha hajukat tépi a téli szél,
Pillájukra a hópehely folyton visszatér.
Keserű reggel virrad, sír az ég s a nyárfa:
Kockás takaró alatt alszik három árva.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
deakeva2018. november 4. 14:22
Megérintett versed! Egy film jutott eszembe, no meg a sok árva. Magam is lélekben sérült, ezért jobban átérzem mit szerettél volna átadni olvasóidnak. Szeretettel. Éva
Koko19962018. október 19. 12:20
Tél és hideg ..borzongós
Szívet hagytam versednél
Üdv.Kornél
kicsikincsem2018. szeptember 21. 19:27
Borzongató...
HannaIstoan(szerző)2018. szeptember 20. 07:11
@V.P.: @Motta: @Angyalka73: Köszönöm szépen
Angyalka732018. szeptember 20. 04:57
Nagyon szomorú a versed, de tetszik, szépen megírtad.
Üdvözlettel Melinda
Motta2018. szeptember 19. 21:36
Szomorú, szép versedet szívvel olvastam.
Motta
V.P.2018. szeptember 19. 19:51
Remekül megírtad ezt a szomorú történetet, szeretettel gratulálok hozzá!