Emlékszem rá, milyen volt
Emlékszem, milyen volt az élet nélküled.
Egy borzalmas rémület.
Féltem, fáztam, vágyva vártam,
Emberek karjaiban jártam...
Aztán érkezett valami, valaki más,
Egy igazi, valódi társ.
Számoltam vissza a perceket,
Hogy a vasútra érted mikor mehetek.
Nyugodt voltam, mikor láttalak,
Ideges, mikor vártalak.
Odavoltál a városért,
Én pedig pillantásodért.
S most, mikor írom e versem,
Fel is bukkansz menten.
S kérdésed szól édesen:
- "Hogy vagy, édesem"?
- "Most jobban.
Pont rád gondoltam."
2018. szeptember 15.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
November22(szerző)2018. október 5. 16:58
@Feri95 Köszönöm szépen! :) Örülök hogy ez nem unalmas. :)
Feri952018. október 2. 16:24
Ez szép! És nem az unalomig ismételt szerelmes versek sorsát gyarapítja.
Gratulálok, szívvel!
Feri95
November22(szerző)2018. szeptember 22. 13:32
@donmaci Köszönöm szépen! :)
November22(szerző)2018. szeptember 22. 13:32
@feri57 Nagyon szépen köszönöm! :)
donmaci2018. szeptember 21. 22:38
Szépséges emlékezőversedet szívvel olvastam: Józsi
feri572018. szeptember 21. 17:11
Én pedig pillantásodért.
S most, mikor írom e versem,
Fel is bukkansz menten.
S kérdésed szól édesen:
- ''Hogy vagy, édesem''?
- ''Most jobban.
Pont rád gondoltam.''
Nagyon szép emlékezésversed Éva
Szívvel, szeretettel olvastam
Feri