Szerző

Becsky Dániel

Életkor: 26 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 126 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Becsky Dániel

A világ tetején

Látom az arcom.
Egy pataknak vizében, melynek partján ázom.
Fázom. Hallgatok. Vacogva mászom
fel a hegyek csúcsára.
Ott van, miért szívem epedez.

Évek telnek el, még mindig csak kapaszkodom
egyre fel. Fel az égnek. Rémálom.
Senki sem felel, miért e küzdés.
Csak a saját hangom hallom,
ahogy fojtva üvöltöm kérdéseim a semmibe.

Az évek csak peregnek, s a szemek csak merednek,
ahogy egyre feljebb jutok, gerincére a hegyeknek.
Még mindig magam vagyok.
Sehol egy bátorító,
kezemet megszorító,
kedélyes marok.
Nincsenek melegen kitárt karok.

Sötétedik. Küzdök. Mellem széles, tartásom lankadatlan.
Vágyam az ég, tagadhatatlan.
Mérhetetlen út mögöttem,
fehér hajam, akár a hegy csúcsa fölöttem.

Felértem. Fellélegezhetek, elértem.
Diadalittasan nézek körül, de senki sincs köröttem.
Sehol egy társ, se barát,
kivel megoszthatnám a világ tetejének szavát.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Angyalka732018. szeptember 23. 13:49

Kívánom hogy ne így legyen.
Kívánom hogy legyen segítő kéz, egy szeretet-ölelés számodra.
És amikorra visszatérsz a földre a hegyről, találkozz a boldogsággal.
Üdvözlettel Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom