Szerző
Vers

A verset eddig 88 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. szeptember 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Kis-Takács Erzsébet

Piros gyöngyök...

A hajnali csillagok fénye hulljon a légbe,
holdat kísérő, lágy szellő villámként égne.
Csodareggelek kérészként halva és élve,
békeestéken hallgató kályhaként félve.

Csillagvirágok szirmukat dobják a földre,
egy fáradt denevér barlangba szökne.
Szikrákat szór a tűzhányótó tükre,
kicsi lány piros gyöngysorát fűzte.

Hajót lát albatrosz a tenger felett,
hegytetőn fáradtan áll egy kereszt.
A folyóhoz a kislány megérkezett,
piros gyöngyéről tán meg is feledkezett.

...belecsúszik a vízbe, és álmot lát...

Kell, hogy bízzak, már könnyet ne sírjak,
kezedbe fogjad, de bátran szóljak.
Éljek és nézzek, égjek most néked,
ne hagyd, hogy féljek, Jézus csak véled.
Rossz vagyok sokszor, van is, ki korhol.

Ne hagyj el, kérlek, engedd, hogy éljek,
Jézusom, véled éljek és nézzek!
Szeretnék lenni ügyes és bátor,
de félelmem ebben mindig meggátol.

Ne engedd, azt, hogy haljak,
tudjak és akarjak és valljak.
Mindig Istenről szavaljak.
Gyere, és könnyeim fogd fel újra, és
ne engedj tovább sírni, mert tudom,
szeretsz és kezeden viszel,
bennem te hiszel.

Szeretlek! Nem hagyod sírni a lelkem,
mert valamit rosszul tettem.
A dolgom tudjam napról napra,
velem légy, és nem jöhet az éjszaka,
nem lesz a bilincs rajtam.

Gúzsba köt a butaságom,
de az én királyom
a hegytetőn áll és nem enged el!
Készíti fejemre az aranyból koronát.
A fehér ruhát, amit megkapok,
tudom. Vár az Úr, és lesz azúr.

Okos leszek, nem rontom el újból.
Könnyen tanulok, és mindent jól teszek,
és csak szép és jó leszek.
Hát ez már biztosan így lesz,
mert Isten nagyon-nagyon szeret,
és a mennybe biztosan elvezet
és nem hagy el. Szeret, értitek?

Én vagyok a lány a gyöngyökkel,
a folyóparton állok
és valakire várok.
Kinek egy szem piros gyöngyöt adhatok,
aztán a hajnali csillagfény arcomra ráragyog.

Már érzem, ügyes és jó vagyok.
Tudom, hogy Jézus nem halott, nem halott!

Isten soha nem hagyott lenn!
Könnyeim piros kagylóba fonta, gyöngy lett.
Nem taszít el, a keze vigyáz, mert gyereke
vagyok, és mindig az leszek. Szeret.
Szeret és vezet, és megyek és megyek...

2018. szeptember 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


giziszalay2018. október 7. 07:56

Nagyon melengető szép versedet szeretettel olvastam. Gizi

meszaroslajos602018. október 2. 19:42

Remek hittel megírt soraidat szívvel olvastam, Lajos.

Metta2018. október 1. 10:27

Csodálatos,hittel megírt sorok!
Szívvel,szeretettel gratulálok!
Margit

pete572018. szeptember 30. 12:13

Különleges vers a szeretetről és a hitről...
Szívvel gratulálok!
Margit

feri572018. szeptember 30. 10:58

Nagyon szép hittel megírt versed, csodálatosan szép alkotás
Nagy Szívvel gratulálok
Feri

ereri2018. szeptember 30. 10:53

''Hát ez már biztosan így lesz,
mert Isten nagyon-nagyon szeret,
és a mennybe biztosan elvezet
és nem hagy el. Szeret, értitek?''

Nagyon szépen megfogalmaztad az érzéseid kedves Erzsébet! Átitatja minden sorod az Isten iránti gyermeki, rajongó szeretet és hitelesen tolmácsoltad e versben az erős hited! Gratulálok őszinte soraidhoz - szeretettel, tisztelettel és nagy-nagy szívet hagyva: E. E.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom