Szerző

Fekete András

Életkor: 20 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 83 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. október 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Fekete András

Álmomban exitált magam

Szólhatok, de nem,
Én nem fogok.
Elűztek,
S ha visszafordulok,
Tudom, ma meghalok.

Bátor, ki feláldozza
Magát? Gyatra
Némber.
Én érte soha!
Elijeszt a vad mosolya.

Már megint a hazugság.
Vakon látja magát.
Fél tán,
Ha felismeri önmagát,
Eljő az ötnapos szomjúság.

Mielőtt a két ifjú szempár
Újra napvilágot lát,
Rivallás!
Rémálom a burájába vájt,
Kietlen sivatag s magány...

Az sérül, kit amúgy
Is sok sérelem ért,
Miért?
Miért szúrják újra
A szív szerelmét?

A beletörődés maradt.
Legalább ő elfogad.
Kételyt
Maga után nem hagy.
Elkísér, mint árva tavat a fagy.

Legszívesebben ugranék -
Egyből a vég végtelen
Mélyébe.
Tán már nincs messze,
Érzem, eljön értem este.

Kiszivacsosodott szám
Vízért kiált.
Lám,
Lelket lehelt az éj.
Végbemenekült egy féregnyi lény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. október 4. 18:30

Nagyon szép, szomorkás versedhez
Szívvel gratulálok
Feri

szeptember212018. október 4. 14:39

Komor, mégis szép versedhez szívből gratulálok.

Barátsággal,
Máté.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom