Szerző
Dóka György

Dóka György

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 449 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. július 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Dóka György

Cs.-nak

"Il montar cresce, e `l mio valore scema,
E la lena mi manca a mezza via." *
Cs.-nak

Mondd! hova mennél,
sötétség vibrál még a fákon.
Mondd! merre mennél,
nincs semmi a látóhatáron.

Mondd! kihez mennél,
túl hideg, idegen a világ.
Mondd! hogyan mennél,
mint kit bús emlék kötele vág.

Mondd! miért mennél,
itt még szelíd nyugalom ölel.
Mondd! mikor mennél,
maradj, még a Hajnal sincs közel.

S mondd! kivel mennél,
egyedül magadra hagyva már...
Mondd! meddig mennél,
a Múltad s Jövőd csak körbe zár.

*

Mert örök körökben forgunk mind csak idelenn.
Hiába nyitva áll és elhív a Végtelen.
Ránk hajló Ég alatt a napok börtöne zár
magába s fogva tart; nem tudsz kitörni már.
Nézd! a Csend fészkelődik s elül az ágakon;
meglapul, hű társad Ő bús éjszakáidon
mikor az esti fények szórt lángja megremeg
a fák fölött s az Éj fehérre festi meg.

De menj, csak menj ha hiszed: a Lélek még szabad.
A lánc, mely ide köt - évről évre szakad;
elenged majd e föld és az Út bár nyitva vár...
de most még tart a perc, nem tudsz kitörni már.
Maradj! minek is mennél? sötét van Ott nagyon
hol az Élet véget ér, leomló partokon;
és elmossa hangodat a mindig szűk Idő...
ezt kell végigvinni, nem lesz következő.

Pedig olyan szép lenne mégis elhinni még:
hogy mindig újra kezdhető, és hogy lesz elég
időnk a hibákat fény-fehérre mosni már...
de nem lesz;
mindig újak jönnek, nem tudsz elszökni már.

De látod? itt vagyunk mégis - mindannyian.
Harcolunk és elbukunk, de néha hogyha van
pár szép napunk szeretve még Barátok által:
megbékélünk magunkkal és a világgal.

De hogyha mégis útnak indulsz egy szép napon,
ne nézz vissza se rám - mert én majd nem hagyom,
hogy lépjen a láb és a kezeddel búcsút ints;
mert jól tudom:
Az nem megoldás - tudod, Ott semmi sincs.

Fordulj vissza, még itt vagyok, s még van alkalom,
hogy segítsek a bajban, bár érzem a hangodon:
nem tart meg semmi itt, s talán minden hiába...
mert gondolatban
feladtad rég, s elindultál a halálba.

Nem tudok szólni többet - nincsen már szavam.
Egyedül viszem tovább ami még hátra van;
ha lépsz: hagyom... mert már én magam sem tudom,
hogy mi lenne helyes - csak találgatom.
De még utánad intek, mert visszahív talán...
Téged is vár szép Jövő mert nézd! amott a fán:
habár zúzmara foglya megannyi sok levél,
rügyeket hajt mégis, mert új Tavaszt remél.

*

Mondd! miért mennél,
a Fény rügyekben él a fákon.
Mondd! kihez mennél,
velünk vagy itthon a világon.

***


"Nincs erőm az ösvény meredékére,
s lélegzetem félúton elreked."
(Michelangelo)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


narnia2009. július 26. 20:22

elárulom, olvastam újra és újra.....

figyelő aktiválva , mert amit olvastam sejtetni engedi, érdemes kicsit ide is figyelni

19702009. július 25. 22:37

Nagyon tetszik,ahogy írsz!Gratulálok a versedhez!

P.TothIren2009. július 24. 02:59

Nagyon szép! Gratulálok!

Marie_Marel2009. július 13. 15:59

Óh, de nagyon tetszik!

Törölt tag2009. július 13. 15:38

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2009. július 13. 15:30

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2009. július 4. 05:08

Nagyon szép!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom