Utazás
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
elhagytam a várost, követem a fákat.
Keresem múltamat, azt, ki egykor voltam,
emlékek tolongnak mellettem a porban.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
tettem jót és rosszat életemben párat.
Őszinte voltam én, vagyis hát úgy hittem,
jó szándék vezetett, bármit cselekedtem.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
útközben énmellém oly sokan beszálltak.
Ki rövid, ki hosszabb ideig volt benne,
a változás volt az állandóság benne.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
keresek ismerős arcokat, egy párat.
Múlt ködébe vesztek, emlékük messze jár,
távolságuk tőlem a végtelen ma már.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
remélem, hogy senki nem fordít már hátat.
Elmaradt mellőlem néhány "igaz barát",
elfeledem őket, mint egy kopott ruhát.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
kíváncsian nézem, rám vajon mi várhat?
Voltak életemben, sajnos, kik elmentek,
mellettem van most már mind, akit szeretek.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
emléket a rosszból kidobok jó párat.
És ahogy életem vonata elszalad,
szívem ezekért már soha meg nem szakad.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
füst nem száll szemembe, elkerül a bánat.
Ablakom becsukom, ne jöjjön több emlék,
ezután már csakis a jövőmnek élnék.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572020. augusztus 1. 15:38
Remek versed
Szívvel olvastam
Feri
Törölt tag2018. november 11. 21:10
Törölt hozzászólás.
pbor(szerző)2018. november 6. 08:40
Köszönöm a véleményedet, a tiedet is elolvastam, érdekes verset írtál.
Törölt tag2018. november 5. 20:16
Törölt hozzászólás.
pbor(szerző)2018. október 11. 14:21
Köszönöm szépen kedves Piroska.
1111112018. október 11. 11:17
Szépen merengsz életutadon kedves István,szeretettel gratulálok. Piroska
pbor(szerző)2018. október 8. 16:30
Köszönöm szépen.
tiren2018. október 8. 16:15
Csak egyszerűen a ennyit írok: TETSZIK!
Kissé melankolikus, de az utolsó sor bizakodó!
pbor(szerző)2018. október 8. 09:22
Köszönöm szépen.
Mamamaci402018. október 8. 01:16
Tetszik az első sorok ismétlődese, pillanatképek sora rajzolódik így ki, és teszi még tökéletesebbe, versedet! Szívvel olvastam!
lanyigeza2018. október 7. 21:50
Kedves István!
Nagyszerű versedben sok bölcsesség van, igazad van, éljünk a jövőnknek, mert az véges. Szívvel szeretettel gratulálok.
Géza
pbor(szerző)2018. október 7. 19:05
Köszönöm szépen az elismerő szavakat.
Motta2018. október 7. 18:28
Jó kis utazás pozitív céllal.
Szívvel olvastalak
Motta
kicsikincsem2018. október 7. 16:42
Utazó voltam gondolatban a nagyszerű versben. Szívvel gratulálok.
Ilona
pbor(szerző)2018. október 7. 13:50
Köszönöm szépen megtisztelő szavaidat, melyeket örömmel olvastam.
Törölt tag2018. október 7. 11:54
Törölt hozzászólás.
pbor(szerző)2018. október 7. 10:37
Köszönöm szépen kedfves, elismerő szabvaidat.
ereri2018. október 7. 10:21
''Nézem életem ''vonatablakán'' a tájat,
emléket a rosszból kidobok jó párat.
És ahogy életem vonata elszalad,
szívem ezekért már soha meg nem szakad.''
Nagyon tetszenek az ismételt strófaeleji ablak motívumok és az egész gondolatmenet, a zárás pedig méltó korona az egészen! Gratulálok és nagy-nagy szívem hagyom józan, visszatekintő összegzésed mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.