Szerző

Oláh Hunor

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 98 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. október 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Oláh Hunor

Hol vagy, szép városom

És akkor hirtelen belém nyílalt a fájdalom.
Eltűnt körülöttem minden, óriás hegyek s dombok,
Mik oldalait vadregényes erdők borították,
Törzseik közt a szembetört néhány árva fényfoszlány.

Eltűnt a zölden ragyogó fű takarta Föld csodaszép talaja,
A rajta színesen pompázó virágok boldogító illata,
Szellők, mik táncra hívták a kecses természetet,
S benne gondtalan játszó állatoknak tiszta lelke.

Eltűnt a szarvas, őz, róka vagy a legveszélyesebb medve,
Ki táplálék után kutatott, hogy etessen egy hatalmas testet.
Jámbor lélek. Csak félt embertől az addig háborítatlan térben,
Hol kedvére vándorolhatott nyugalomban állatok nagy seregével.

Eltűnt a város, hol percek nélkül is szívesen éltem,
Hol tisztább voltam az éjszaka után is a reggeli fénnyel,
S miután rám törtek vétkes gondolatok vétkes helyeken,
Otthont kerestem ott, hol egykoron s most otthont lelhetek,

Eltűnt! A máshol! Hova szívem húzott, mire ember vágyik önfeledt.
Ritkán láttam. Ritkán mehettem. Mégis teljes szívemből szerettem.
Utcák nyílnak mindenfele, vasút porzik a helyből szerteszét,
Buszok mennek innen oda, a tündöklő város felé.

Eltűntek az érzések. Városból városba járnék kénytelen,
Utaznék busszal, vonattal, lovas szekérrel s gyalog oly féktelen,
Sorvadoznék, hogy láthassak mindent és mindenkit más helyett,
Figyelném a szokatlan tájakat, úton a szokott másfele.

Eltűnt minden ember. A család vagy idegen arcok az utcán,
Kikkel nem vagyok, nem látom, hallom őket, csak érzem csupán
...Ember a mélyben, ember a létben forog, örök fogság...
Emléket idéznek! De csodaszép és szüntelen kórság.

Eltűnt a józan ész... Minden! Minden gazdagság s parasztság.
Ott ez mind más és más. "Bűn" s a végtelen szabadság.
Egyik feltűnik, a másik büszkeség, ha tudod, ki vagy örökösen,
S ellent is mondasz a legnagyobb emberi közönynek.

Eltűnt a Hon. Eltűnt minden. S szavak nélkül irányít,
Szavak nélkül kerget az őrületbe, s hazugságba kábít,
Olyanba, melyből kiút nincs, csak élet s halál közt,
Hol az igazság utáni vágy is örökre magához köt!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2018. október 8. 20:56

Szomorú, szép versedet szívvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom