Az utolsó percek
Sötét erdőben bolyongok, fázok s a félelemtől szenvedek.
Egyre jobban szorongok, már látom a fényt, csak reszketek,
Nem tudom, mi történik, hallok egy hangot csendesen,
Felismerem a lágyságát, ő az, az én kedvesem.
Búcsúzik tőlem kellően gyengéden,
Látom az arcát, ez ő, maga az éden,
Gyönyörű, kék szeme az ő altató fegyvere,
Szemeiben felcsillant a könnyek tengere,
Közel hajol, érzem az édes ajkait,
Közben érzem a sötétség karmait...
2018. október 4.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
alugif2018. október 15. 12:16
Nagyon szép!
Gratulálok!
Szeretettel,
alugif
Mikijozsa2018. október 11. 16:04
nagyon jó.látszik benne a tered dekorációi, gratulálok
Motta2018. október 11. 14:36
Szép versedet szivvel olvastam.
Motta