Holtfény
Tiktak, és már fordul is az ég.
Hiába kapálok, elragad
És felfal a rettegett rémkép.
Előlem az élet elszalad.
Egy perc vagy egy óra, nem tudom,
Nem is figyelem, hagyom menni,
De egyre közelebb a szurony,
És ez ellen nem lehet tenni.
A friss virág sárgán a sárban,
És befagytak a felforrt tavak.
Már nincsenek színek a tájban.
Gyorsan rövidülnek a nyarak.
Holtfény uralja a nagy eget,
És nem látunk az orrunkig se,
Mert a Hold Holtfénye betemet,
Aztán vígan rángat bilincsben.
Az összes kiút le van zárva.
Nem menekülhetsz se te, se én.
Itt bóklászunk fel s alá járva,
Míg fel nem fal minket a rém-lény.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!