Vetkezik a táj
Csörögve, zörögve hull alább
Színes ruhája a tájnak.
Levetkőzött most csupasszá,
Nem takargatja magát ma.
Gyönyörű formáit villantja
Esteledve száznyi fénynél,
Mindent kissé megzavarva
Megpihenteti a lényét.
Hűvös sóhajjal távozik
Természetanyánk tavaszig.
Megfáradva ágyába vágyódik,
Paplanját megrázza s havazik.
2018. október 3.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
sarahwyard972018. október 25. 12:12
''Hűvös sóhajjal távozik
Természetanyánk tavaszig.''
Nagyon szép búcsúvers a nyártól!
Tetszenek a soraid!
Szeretettel gratulálok neked,
Judit