Végre már...
A nyugodtságot adó, életunt arc
belenyugodott már...
Tudja jól, mi az, min többé
soha nem változtathat már...
Bár százszor újra csinálná,
mégsem lehet ezt már...
Levelet kapott, jött a szörnyű hír,
könnyei azóta mégis felszáradtak már...
Tudta ő előre rég már...
Érezte, hogy jó a dolga,
s a helyes útról rég letért már...
A jó hír, hogy nemcsak a halált várja már!
Vezekelni akar, s túllépni ezen végre már.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Joli33(szerző)2018. október 22. 18:28
@feri57: Köszönöm szépen a kedves szavaid! Megtisztelő :)
donmaci2018. október 20. 22:44
Szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi
feri572018. október 20. 05:53
Szomorú,nagyon szép sors versed megérintett,tetszik,nagyon szép alkotás
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek.
Flávia,mától a Figyelőmben követem tovább verseid, (remélem te is)
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél.
Baráti Poéta szeretettel, nagy elismeréssel
üdvözlettel
Feri