Szerző

Demeter Gabriella

Életkor: 33 év
Népszerűség: 75 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 225 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. október 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Demeter Gabriella

Büntetés nélküli nevelés

Pozitív pedagógia

Én elsírhattam bánatom
a tanáromnak.
Bennem meglátták a
rossz mögött a jobbat.

Engem mindig ösztönöztek
az ügyességre!
Nem löktek a csendes,
passzív ürességbe.

Pedig magam útját jártam...
Nem is csupán egy,
három iskolában.
Szerettem is mindet.

Az első tanító nénim,
drága Ilike...
Szeretett mindenkit
sok csíny ellenére.

Mosolyogva fegyelmezett!
Ismerte a gyerekeket.
Kiemelve tehetséget,
velünk sírt, velünk nevetett.

Nem volt magatartáskártya,
se semmilyen fal!
Mégis bírt egy húszfős
eleven osztállyal.

Nem a fegyelmezésről szólt
minden mozzanat!
Mégis megtanultuk
számolni, írni: hat.

Megtanított olvasni is!
Nem szólt ránk mindig!
Nem ő volt a fontos,
a gyermekben a hit!

Nemcsak hittünk Ilikében,
tudtuk, hogy szeret!
Fontosabb volt neki
az egyén, a gyerek.

Így tanultuk meg tisztelni,
elfogadni őt!
Büntetés nélkül is
mindegyikünk felnőtt!

A negatív nem motivál!
Tudom, mit írok.
Tessék motiválni,
kedves, jó tanítók!

2018. szeptember 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


degiabi(szerző)2018. november 24. 01:02

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen! Pont ez az a pont, ahol megállnék egy szóra. Pont azt tanultuk, hogy hogyan és miért motiváljunk! Azért is, hogy ne a fegyelmezéssel menjen az idő! A gyerekekhez rengeteg út vezet, de egy közös nevező van: a játék! Csak egy rövid kis történet: Mikor egy három fokon összevont osztályba csöppentem ( 1., 2., 3. évfolyam összevonva minden órán ), ahol a 10 gyermekből 7 nem átlagos, hanem mindenféle problémával vagy/ és zavarral küzdő volt, megvolt a mélyvíz! Bizony, voltak mélypontok, de nem adtam fel! Megtaláltam a hozzájuk vezető utat, 2 hónap plusz tanulás, kreativkodás, ismerkedés, háttérinfó, óralátogatás a kollégánál ( aki 30 éve így tanít, ilyen gyerekeket, és jól! ) kellett hozzá. Az egyik környezet órámon, az elején, mikor még halványlila fogalmam sem volt, ezt hogy lehet egyáltalán ( sosem tanították nekünk az összevont tanítási módszereket a Pedagógusképzőn! ), észre sem akartak venni a gyerekek! 2 választásom volt: vagy elkezdek fegyelmezni, ami elviszi az időt és kétélű fegyver, vagy azonnal rögtönzök valamit! Nos, így lettem egy másodperc alatt '' csodadoktor '', fura akcentussal, rossz hallással, félig vakon szemüveg híján, fájós derékkal, akinek csak a gyerekek tudnak segíteni! A témakör: az emberi test, a betegségek, a gyógymódok volt a 3 osztálynak. Tudattalanba rejtett színészi képességeim vulkánként törtek ki, önfegyelmem a maximum felett, mert nem nevethettem bele az improvizációimba és 45 percig tartott! Az első reakció, hogy ÉSZREVETT mind a 10 gyermek! A 2., hogy egy pillanatra NÉMA CSEND ült az arcukra és a szájukra! A 3., mindenki felém fordult! Mivel látták, hogy ez komoly, bekapcsolódtak a játékba! Végig tanult mind a 3 osztály, mind a 10 kisgyerek! Nem kellett fegyelmezni, sem könyvet használni!- és végülis mindent ki tudtam hozni belőlük, ami a követelmény volt, de talán többet is! (Mert valójában ők voltak az orvosok, én a beteg!) Akkor kezdtem érezni, hogy kell velük bánni: szeretettel, játékosan, humorral, magas színvonalú tudással, gyermekközpontúan!- mert a tankönyv csak eszköz! Ők pedig akkor kezdtek szeretni és elfogadni!
Nem exhibicionizmusa önmagamnak, csak szeretném láttatni, hogy mennyi minden múlik a tanítón, ha hivatása a szakmája és szívvel-lélekkel áll a gyerekekhez! Pont azok a gyerekek szomjazzák leginkább a jó pedagógust, akik odahaza nem kapnak megfelelő neveltetést! Én ezt tapasztaltam! Úgyhogy, én is sajnáltam magam először, hogy mit vállaltam, de aztán rájöttem, a gyerekeket jobban sajnálom és az utam biztos nem véletlen vitt erre! Azóta nem a tanítókat sajnálom, hanem azokat a gyerekeket, akik a fegyelmezés meg büntetőfal és hasonlókon kívül mást nem kapnak!
Köszönöm, hogy elolvasta! :)

SzaipIstvanne2018. november 23. 20:30

Igy igaz:
'' A negativ nem motival!'' De:
Sajnos, ma mar a gyerekek sem kapjak meg otthon (legalabbis sok nem)
a megfelelo nevelest, es sok ideje megy el a tanitoknak a fegyelmezessel.
Tartalmas versednel szivet hagytam: Maria

degiabi(szerző)2018. november 23. 16:02

@Martonpal: Köszönöm szépen a szíves gratulációt, a szívet is!

Martonpal2018. november 23. 15:38

Eredményesen tanítani csak a szeretet útján lehet.
Jó volt olvasni a verset.
Gratulálok a pozitív szemlélethez és persze a vershez is....attila
8.

degiabi(szerző)2018. november 15. 09:56

@111111: De jó! Nagyon örülök! A jó példa a legjobb, hogy a gyermek jó emberré váljon! Köszönöm, hogy ezt megosztotta! Szeretetteljes látogatását és a szívet is köszönöm!

degiabi(szerző)2018. november 15. 09:53

@Gyuri63: Köszönöm szépen! Egyik célom, hogy sokan, sokkal többen lássák a hivatást a tanításban! Mert a gyerekek megérdemlik, és az egészséges lelkük megtartása, többet számít minden problémánál, többet ér minden fizetségnél!

1111112018. november 15. 09:08

''Mosolyogva fegyelmezett!
Ismerte a gyerekeket.
Kiemelve tehetséget,
velünk sírt, velünk nevetett.''
Engem is ilyen kedves tanítónéni vezetett be a tanulás rejtelmeibe, szerettem és versedet is szerettem olvasni, szívesen tettem. Piroska

Gyuri632018. november 8. 19:09

Ma már nem sok tanító, tanár-nak a hívatása. Csak munka a legtöbbnek. Összeszedett versedhez gratulálok.

degiabi(szerző)2018. október 27. 17:28

@donmaci: Köszönöm szépen!

donmaci2018. október 25. 21:38

''Nemcsak hittünk Ilikében,
tudtuk, hogy szeret!''

Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok: Józsi

degiabi(szerző)2018. október 24. 16:01

@kicsikincsem: Örülök és köszönöm!

degiabi(szerző)2018. október 24. 16:01

@REDHOOD: Köszönöm!

REDHOOD2018. október 24. 15:04

Nagyon szuper!
Szívvel,Attila

kicsikincsem2018. október 24. 10:30

Tetszett. Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel:Ilona

degiabi(szerző)2018. október 24. 10:10

@1-9-7-0: Köszönöm szépen! Szerintem viszont, nem szerencse volt, inkább az isteni gondviselés, ami végigkísért az utamon! Hogy azt a célt szolgáljam, amit a jó Isten nekem szánt!

degiabi(szerző)2018. október 24. 10:08

@ereri: Nem véletlen lettem '' hasonszőrű '', mint Ilike! Köszönöm!

degiabi(szerző)2018. október 24. 10:06

@Metta: Köszönöm szépen a gratulációt, a szívet szintúgy!

Metta2018. október 24. 09:00

Drága Gabi!
''Nem a fegyelmezésről szólt
minden mozzanat!
Mégis megtanultuk
számolni, írni: hat.''
Szívvel,szeretettel gratulálok,nagyszerű,tartalmas versedhez!
Margit

ereri2018. október 23. 22:06

''Nemcsak hittünk Ilikében,
tudtuk, hogy szeret!
Fontosabb volt neki
az egyén, a gyerek.''

Sok-sok Ilike kellene még! Kifejező és tartalmas a versed kedves Gabi! Gratulálok és nagy-nagy szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

1-9-7-02018. október 23. 19:39

Igen szerencsés vagy hogy tanáraidnak HIVATÁSA és nem munkája volt a tanítás mert azt hiszem az a legnagyobb baj hogy legtöbbjük jobb híján van ott és a diákokon vezetik le ahogy az egészségügyben a betegeken Szomorú mert sok gyermeket egy életre tesznek ezzel tönkre Első szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok kiváló oktatás versedhez Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom