Szerző
Udvardi Kiara

Udvardi Kiara

Életkor: 20 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 323 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. október 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Udvardi Kiara

Elmondanám

Elmondanám Neked, ha még el lehetne,
Hogy mikor a kertben játszottam nevetve,
Hajnalban láttam felkelni a Napot.
Egyszer csak az ég tetejére ért, ragyogott,
Majd hosszú útja végén lenyugodott.
S utána a fekete égbolt maradott.

Elmondanám Neked, ha még lehetne,
Hogy hogyan lettem minden gondom feledve
Legelőször igazán fülig szerelmes.
Gyermekként reméltem, hogy a sors kegyelmes.
Emlékszem, fellegekben jártam, szinte szálltam,
Aztán egyszer csak összedőlt a rózsaszín váram.
Ott találtam magam a valóság talaján,
Mint annak a szomorú évnek a tavaszán.

Elmondanám Neked, ha még lehetne,
Hogy mi az, mit lelkem csinálni szeretne.
Átadnám tudásom sok-sok kisdiáknak,
Tanítanám az írást, olvasást akárki fiának.
Írnék sok-sok verset, mi vidám, életteli,
Olyat, miben mindenki örömét leli,
Írnék búsakat is, borongósakat,
Amik után a szívekben érzelem marad.

Elmondanám Neked, ha még el lehetne,
Hogy rengeteg szó van, mi el lett felejtve,
Milliónyi olyan, ami ki nem lett mondva,
Mit elmondanék, hogy szívem ne nyomja.
Ha az összessel végeztem, utoljára elköszönnék,
S Hagynám, hogy pár könnycsepp a szemembe szökjék.

Szökhetne, mert Neked már el nem mondhatom,
Hiába van bennem még rengeteg mondatom.
Mert már Te vagy a Nap, mi ragyogott,
Majd hosszú útja végén lenyugodott.
S utána a fekete égbolt maradott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


41anna2018. november 30. 18:43

Gyönyörű és megható soraidat szívvel olvastam!
Melinda

SzaipIstvanne2018. október 24. 23:17

Draga Kiara, konnyeket csaltal szemembe csodalatosan szep, szomoru verseddel. Mindent elmondtal, amit lehetne, szerettel volna korabban, nagyon jol megirt versben. Szivvel vagyok feled. Maria

Metta2018. október 24. 12:48

Kedves Kiara!
''Mert már Te vagy a Nap, mi ragyogott,
Majd hosszú útja végén lenyugodott.
S utána a fekete égbolt maradott.''
Megható,szépséges alkotás!
Szívvel,szeretettel!
Margit

RokolyaAniko2018. október 24. 12:18

Kedves Kiara! Nagyon tetszik a versed és ahogy írtad is, rengeteg érzelmet idéz elő. A végén bizony egy két könnycsepp kiszökkent! Pont ahogy leírtad! Sajnos mindannyiunknak van olyan szerette akinek annyi minden mondanánk de már nem tudunk! Talán pont ezért is van így jól ahogy van , mert így érezzük igazán hiányukat. Nagy szívemet hagyom ! Üdvözlettel, Anikó. :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom