Szóló duett
Rekedt zongorám elhangolva játszik,
Roskatagon áll, míg
Ujjam csontszilánk billentyűin mászik.
Fájdalmas bánatát sírja hegedűd,
Már csomóba vegyült,
Szakadt húrjain vonód csendben megül.
Bús szimfóniájuk hamisan szólal,
Aki hallja, mondja,
Nincs meg nekünk a közös hangú szólam.
Meg sem hallva együtt zenélünk, mígnem
Azzal a dallal végzek,
Mit hegedűd írt a billentyűimre.
Zongorám magányosan felcsendül most,
Hegedűd elhallgatott,
S én csak szólón ütöm reszketeg dallamod.
2018. október 15.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hagiosz_emese(szerző)2018. november 13. 22:21
@Gyuri63: Kedves György!
Örülök, hogy versem megérintette szívedet és elnyerte a tetszésed.
Üdvözlettel,
Emese
Gyuri632018. november 13. 19:24
Zongorám magányosan felcsendül most,
Hegedűd elhallgatott,
S én csak szólón ütöm reszketeg dallamod.
Keserű és édes dallamod, megérintette a szívemet.
hagiosz_emese(szerző)2018. november 3. 13:37
@sarahwyard97: Kedves Judit!
Nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat😊
sarahwyard972018. október 30. 20:46
''Zongorám magányosan felcsendül most,
Hegedűd elhallgatott,
S én csak szólón ütöm reszketeg dallamod.''
Beleborzongtam olyan keserédesen szépséges!
Szeretettel gratulálok!
Judit