A szív emlékei
Egy csendes gyertyaláng.
Sötét éjszakában lebeg a fény,
Örök élet és remegő holdfény.
Kábultan nézem a felhős eget,
áthatol rajta egy fény, ami lebeg.
Szívemben élnek, kiket nagyon szerettem,
arcukat, vágyaikat sohasem feledtem.
Nincs már más, csak halk hang és remény,
szívemben világít az elhaló, csodás fény.
Se Hold, se Nap, sem Tejút nem vezet oda,
megjártam ez utat, és ami kész csoda,
még élek. És nem félek, hogy egyszer
találkozok nem kevés boldog lélekkel.
Csak egy gyertyafény, visszfénye
lobog szemem előtt remélve.
Emlékek e napon, mikor tudom,
egyszer fölöttem is lesz siralom.
Muszorgszkij: Egy kiállítás képei
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
giziszalay2018. november 25. 18:53
Megható, nagyon szép versed megérintette a lelkem.
Szeretettel
Gizi
anci-ani2018. október 30. 11:49
''
Szívemben élnek, kiket nagyon szerettem,
arcukat, vágyaikat sohasem feledtem.
Nincs már más, csak halk hang és remény,
szívemben világít az elhaló, csodás fény.''
Gyönyörű, megható versed kedves Benedek,
szívvel olvastam:
Anci
gypodor2018. október 30. 08:48
Nagyon szép emlékező vers!
Szívvel olvastalak.
Gyuri
Metta2018. október 30. 08:10
Kedves Benedek!
''Szívemben élnek, kiket nagyon szerettem,
arcukat, vágyaikat sohasem feledtem.
Nincs már más, csak halk hang és remény,
szívemben világít az elhaló, csodás fény.''
Szívvel,szeretettel olvastam szomorúan szép versedet!
Margit
ditte1422018. október 30. 07:58
Kedves Benedek!
Gratulálok, szép szomorú ünnepi versedhez!
Szívvel és szeretettel: Erzsébet
lanyigeza2018. október 30. 04:48
Kedves Benedek!
Együttérzéssel, szívvel szeretettel olvastam az ünnephez méltó nagyszerű versedet.
Géza