Kérlek, néma csendben emlékezz reám e nap
Midőn lezárul szemhéjunk,
elmúlunk csendben,
elsorvad testünk, lelkünkben
elolvad a múlt a jelenben,
s már úton vagyunk s ragyogunk,
egy más világban állunk a fényben,
megmérettettünk a létben,
s most elbúcsúzunk, s eltűnünk örökre
oly tisztán, mint születtünk e földre,
emlék törttükör darabka összetört,
könny egy csöppnyi gyöngy,
mi itt marad utánunk a rideg őszi napkor,
mikor virágtenger takarja sírunk,
s gyertyafényben fürdik nyughelyünk, akkor
megnyugszik lelünk, s újból együtt ünnepel
mindünk lélekmennyországa mindörökké.
2018. október 30.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
varadics(szerző)2021. január 7. 20:52
@Motta: @feri57: @jocker: @S.MikoAgnes: Utólag is köszönöm a megtisztelő hozzászólásaitokat. Csaba
S.MikoAgnes2020. december 10. 19:51
Meghatott.
Szív:
Ági
jocker2018. október 31. 17:41
Jó a gondolatsorod...
Barátsággal, kalapemeléssel: vivát!
jocker/Kíber/Feri
varadics(szerző)2018. október 31. 09:27
Köszönöm szépen a bátorító visszajelzéseiteket!
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Csaba
feri572018. október 30. 21:38
Megható, szomorú gyász versed Csaba átéreztem, szép alkotás.
Nagy Szívvel jelöllek kedvencnek.
Csaba, mától a Figyelőmben követem tovább verseidet,(remélem te is)
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél.
Baráti Poéta szeretettel, nagy elismeréssel várlak
Üdvözlettel
Feri
Motta2018. október 30. 19:02
Szép gondolatok.
Szívvel olvastalak
Motta