Szerző
Zsi Martin

Zsi Martin

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 149 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Zsi Martin

Sz N

Színarany léptekkel a puha
homokban - szöktél a tél elől
átfagyva markomban.
Szemeidben él, és az éjjel
elillan - olyan az a tekintet,
akár egy katlan.

Szerettem a percet, mi olyan volt, mint
hajdan.
Szeretem a pengét, de mélyen lent már
zaj van.
Szeretném a szíved, pont úgy, mint `hogy
régen,
Szenvedném a pengéd, bár`mélyre is
billen.

Szóltál-e, mondd, hogy a szél beoson?
Szóltál-e, mondd - hogy már nem vagyok
itthon.
Szerinted ki vagyok hát, az az idegen?
Szorít az ólomnyakörv, lelkemen megpihen.
Szólít a múlt idő, csípő, maró csalán,
Számít-e most már, mi lett volna
talán?

Szirom volt minden, lentről visszaköszön,
Szüntelen menetel, majd elhal egy rögön.

Színarany léptekkel a véres
homokban - szúrtad át a szívem,
többé már nem dobban.

Sz-el kezdődik, és Veled ér véget.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


RateddR(szerző)2018. november 6. 11:06

@sarahwyard97: köszönöm szépen kedves soraid!

sarahwyard972018. november 5. 22:44

Nagyon egyedi sorokban fejezted ki csalódottságodat. Gratulálok hozzá!
Judit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom