Szerző
Vers

A verset eddig 301 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Váradi Csaba László

Hajléktalanság... bűnös sorslét?

Elfogy a szó s az áldás!

Fekszem a hideg csendben
lélek vesztett testemben,
nyomorúság a szállás.

Ítéletet mond felettem,
de Én
már mindet elfeledtem.

S jőnek a jó mondók,
az okosok,
döntésük a sokk,
nincs már kincsem
se kevés, se sok,
mit elveszejtsem.

Csupán puszta voltom maradt,
az ajkon fogott,
kopott falat.

Hát tiltsátok meg azt is,
a létem jogát,
semmim sincsen hát,
hajlékom az ég,
a holnapot sem várom rég.

Büszkeségem velem égett,
holmim közt az életemmel ér majd véget.

Hová menjek?
Az élet szilánkokra széjjeltépett,
s belém rúg még egyet,
hogy megrogy térdem, s fáj, éget,
de mégis lelkem az, mi nem bírja e terhet.

Mállott, ótvaros rongyban fürdöm
nap mint nap, de rejtsetek, ne lássanak!
Mert bűnük az... hogy bántsanak.

Cella az élet a szegénynek,
hajléka sincsen, de már a szabadság is luxus,
mit kitaszított emberállatként él meg,
hát tűnjön el a szégyen, mit hordoz,
sebhelyes foltot
a város.

S mily kegy a menhely,
csüggedt arcok közt
e közhely. Törvény az örvény!

Vigyázó szemekkel figyelnek,
s mindenre ügyelnek.
Kinek kell e végső stádium?
A reményvesztettség sóhaja
már csak halkan hallik:
Eltűnünk, s minden továbbzajlik,
az senkinek sem baja.

Istenem! Hát hol vagy?
Ó, mondd, nekik jobbodon még van hely
odafenn, mert itt már nincs több levegő,
s a túléléshez idő s erő.
A tétlen mélyben e sivár létben
embertelen lett az emberiség,
elveszett az emberiesség.

S mi tétlen szemléljük őket,
lesüllyedőket.
Szinte elviselhetetlen,
súlyos tetteinkben.
S ki az, ki megbocsáthat?
Csak az Isten!
Vagy már Ő sem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


varadics(szerző)2021. március 28. 22:43

@kranczbela: Kedves Béla! Örömmel láttalak versemnél. Sajnos igazad van. Nagyon kevesek képesek lehajolni az ilyen emberekhez és átérezni kilátástalan helyzetük. Nagy megtiszteltetés, hogy egy véleményen vagyunk e témában. Köszönöm szép hozzászólásod és olvasásod.Baráti poet öleléssel:Csaba

kranczbela2021. március 28. 17:13

Kemény, de igaz kritika!
csupán kinek szólna, az nem hallja!
A gőgös gazdag, a fiatal, aki inkább bele talpal
mint, hogy kezet nyújtana.
Ez a pénz és a butaság hibája!
Fájó szívvel, ám örömmel olvastam.
Hasonlóan vélekedünk, szerintem teszünk is értük.

Szeretettel: Béla

varadics(szerző)2021. február 3. 21:57

@LOREDIAN: Kedves József! Hálásan köszönöm hozzászólásod és a figyelődet. Megkaptam a bejegyzésed, csak az egyik az email-emre ment a másik pedig ide. Véleményeddel teljesen egyetértek. Sajnos közeli tapasztalataim vannak a témában s valóban úgy látom az emberekből kifogyott az emberség. Lehajolni s segíteni az elesettekhez, már nem akarnak s félnek az emberek. Örülök, hogy azért még vannak empatikus szociálisan érzékenyek, akikben ez a képesség még megvan, hogy stigmák(előítéletek) nélkül is tudjanak élni és cselekedni, ha kell a lesüllyedőkön. Nagy szívvel köszönöm, hogy versemnél jártál és olvastál. Baráti üdvözlettel: Csaba

LOREDIAN2021. február 3. 18:26

Nem értem úgy 10 perce írtam hozzászólást a versedhez és nincs itt!
Nem akarom ismételni magam versed megérintett szívemig ért:)...bárcsak másokhoz is eljutna akik tudnának tenni azért,hogy ne kéne ilyeneket írnunk!!!
Gratulálok versedhez szívet hagytam érte és figyelőmbe vettelek:)
Elolvasom majd többi versed is remélem te is megnézed írásaimat:)
Baráti üdvözlettel!:)...József

varadics(szerző)2021. január 7. 20:50

@SargaNarcisz: @S.MikoAgnes: @hillailaszlo-ve: Köszönöm hogy velem együtt érezve itt voltatok e versemnél. Megtiszteltetek a jelenlétetekkel.:Öleléssel: Csaba

hillailaszlo-ve2021. január 1. 22:14

''Istenem! Hát hol vagy?
Ó, mondd, nekik jobbodon még van hely
odafenn, mert itt már nincs több levegő,
s a túléléshez idő s erő.
A tétlen mélyben e sivár létben
embertelen lett az emberiség,
elveszett az emberiesség.''

Mély együttérzéssel, remek rímekkel
és szójátékokkal megírt alkotás!
Nagy szeretettel a szíveden viseled a sorsukat!
Remek felhívás, figyeljünk oda, mert még
mi is lehetünk hajléktalanok!
Remek versedhez
szeretettel, szívvel gratulálok!
A Figyelőmbe veszlek, ezután elolvasom remek verseidet!
Laci

S.MikoAgnes2020. november 22. 16:06

Nagy együtt érző lelkedről teszel tanúbizonyságot értékes figyelemfelhívó versedben.
Szívvel szeretettel:Ági

SargaNarcisz2018. november 1. 21:54

Nagyon aktuális a versed, annyira jól mondod a valóságot.
''csüggedt arcok közt
e közhely...''
Köszönöm, hogy olvashattam. N.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom