Szerző
Marti Dániel

Marti Dániel

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 507 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 3.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Marti Dániel

A fák mindig otthon vannak

A fáktól kell tanulni. Némaságukkal felénk beszélnek,
Szélcsend-mozdulatlanságban színészkednek.
A lombok erőhatásra engednek:
Belehelik rezgéssel a teret.

A Föld tömegközéppontja vonzza őket,
Gyökerük a Gömb belseje felé és egymás felé néz.
De szerelmük a kozmosz.

A villám a felhő fája:
Száznyolcvan fokkal elfordított élet.
A két világ össze akar érni.
Fraktál-vesszőikkel nyúlnak egymásért,
Lélegzetük lehetőségéért.

Mi leváltunk az örök középpontról:
Lábaink megunták a helytülést,
Nem ver gyökeret állásunk,
De nem tudjuk, hova sétáljunk.

Éjszaka egy fa mesélt nekem.
Rézsútosan néztem V-alakban álló ágait,
Átpasszíroztam tekintetem.
Vegye fel a Hold az égbolt
Fekete szövetkabátját.
Olvadjon le szurokként az éjszaka,
Beterítve mindent.

Az érzékelés törvénye megremeg,
A Sötét hámja megreped:
Csatornák megalakulnak, cikk-cakk vonalak.
Mindent beleöntök, folyjék össze mindenkivel.
A bizonytalanság két szeme keresi
A két csillagot összekötő legrövidebb szakaszt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom