Emlékezem
Bizony rég volt, mikor kezem fogtad, s jártam,
most én fognám a kezed, de meg nem találtam.
Elválaszt már Tőled tér s a múló idő,
hiába is szólítlak, már sosem jössz elő.
Vissza már sose térsz, a gyertya most érted ég.
Lélekben velem vagy, bár utad rég véget ért.
Ameddig csak élek, Te követed léptem,
soha nem feledem, hogy általad lettem.
Minden élőnek van kire emlékezni,
legalább egyszer a múltba visszanézni.
Emlékek lángja lobbanjon a szívedben,
a szeretet fénye ragyogjon szemedben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572020. január 13. 08:22
Szép emlékezésversed István
Szívvel olvastam
Feri
pbor(szerző)2018. november 9. 20:15
Köszönöm szépen.
giziszalay2018. november 8. 19:35
Szép megemlékező vers.
Szeretettel olvastam.
Gizi
pbor(szerző)2018. november 7. 08:59
Köszönöm szépen mindenkinek elismerő szavait.
pbor(szerző)2018. november 7. 08:58
Köszönöm szépen kedves Piroska elismerő szavaidat.
1111112018. november 6. 11:32
Méltó, szép emlékezés,szeretettel gratulálok. Piroska
pbor(szerző)2018. november 6. 08:41
Köszönöm véleményedet.
Törölt tag2018. november 5. 20:04
Törölt hozzászólás.
lanyigeza2018. november 4. 23:34
Kedves István!
Együttérzéssel, szívvel, szeretettel olvastam nagyszerű versedet.
Géza
lanyigeza2018. november 4. 23:32
Kedves István!
Együttérzéssel, szívvel, szeretettel olvastam nagyszerű versedet.
Géza
martonveronika2018. november 4. 22:14
Az emlékezés gondolatait nagyon szépen rímbe szedted, szíyecskét hagyok és gratulálok szeretettel.Üdv: Veronika.
pbor(szerző)2018. november 4. 16:54
Köszönöm szépen, sajnos egy kicsit későn jelent meg a versem, de ez így is megtisztelő számomra.
Törölt tag2018. november 4. 12:35
Törölt hozzászólás.