Szerző

Sziláki Jánosné

Életkor: 42 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 167 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Sziláki Jánosné

Lehullik egy falevél

Lehullik egy falevél,
Szépen, lassan útra kél.

Felkapja egy lágy szellő,
Vígan, táncolva repülhet ő.

Táncol hát a falevél,
Elbúcsúzik - s már nem fél.

Tudja ő, hogy vége már,
Elfáradt teste pihenésre vár.

De még felrepül utoljára a magasba,
Hogy a kék eget
Még egyszer láthassa.

Hagy lássa a kék eget,
A felhőket, a fényeket.

Repül hát vígan, kacagva,
Most már megpihenhetek majd az avarban.

Megnyugodott a kis lelke,
A földet fentről nézhette.

Elfáradva, mosolyogva
Visszahullik az avarba.

Ott pihen ő már
Annál a fánál, ahol megszületett,

Mert tudja ő,
Itt, a fa árnyékában
A lelke örök nyugalomra lelhet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


hagiosz_emese2018. november 16. 12:44

A kis falevél történetébe rejtett életút versed nagyon megtetszett és elgondolkodtatott.
Elismerő szívemet itt hagytam,
Emese

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom