Szerző
Marosvölgyi Gergely

Marosvölgyi Gergely

Életkor: 27 év
Népszerűség: 74 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 279 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (11)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Marosvölgyi Gergely

Őrizd meg a pillanatot

Pereg az idő,
a szürke hétköznapok,
s tán nem veszed észre
mindazt, mit a sors adott:
a tengernyi csodát,
mi léted szövi át,
s a millió varázslatot,
mi megadatott,
hogy kifesse színeivel
minden egyes napod...
Ne hagyd őket elenyészni -
őrizd meg a pillanatot!

Őrizd meg,
mikor először köszönnek
rád a bimbózó rügyek,
s te - ügyet
sem vetve a város zajára -
megállsz az út mentén
egy orgona illatára,
s míg elmerülsz így a kéjben,
sejteni kezded,
milyen lehet az Éden.

Őrizd meg,
mikor rád talál egy kedves
kis vers
vagy egy régi dallam,
s te azt dúdolod halkan
magányos estéiden át,
mikor szikrázó csillagok
néznek le rád
a mérhetetlen égből,
és könnyed hull a felismeréstől,
hogy bármekkora is az árnyék,
mi rád vetül,
a legnagyobb ajándék:
hogy sosem vagy egyedül.

Vagy mikor úgy érzed:
kudarc minden döntésed,
s csak kínjaid halmozod,
és nem tudod a jó irányt:
őrizd meg a pillanatot,
mikor hirtelen kiránt
a bajból egy régi barát,
egy tettre kész,
segítő kéz,
ki jobbját
nyújtja a szakadékon át,
s kinek hálával mondhatod:
"Tudtam, hogy rád számíthatok!"

Őrizd meg a pillanatot,
mikor megkapod, mire vágysz;
vagy mikor elmúlik a gyász,
és a bánat ködén
áthatol a fény,
mint mikor egy őszi napon
megcsillan a Balaton
vizének sima tükre,
s az avarba feküdve
- nem törődve koroddal -
megtelik szíved ezer mosollyal.

Őrizd meg a pillanatot,
mikor meglátod őt
a napsütötte parton,
ahogy ott ül egy padon,
hívogató lombok alatt,
és végül csak a csend,
a suttogó csend marad,
s egy érzéki pillanat,
mit felperzsel a mámor,
mielőtt ajkad ajkára ráforr...
És ahogy megfogja kezed,
már érzed,
hogy először találkoztál
azzal, kire vágytál:
az igaz szerelemmel...
És már tudod: ő az az ember,
ki majd vágyakozó szemmel
néz rád minden reggel,
kinek karjaiban enyhül a nyár,
és forró a december.

Őrizd meg a percet,
mikor hazatérsz,
és belépsz
azon a küszöbön,
mely bevezet a házba,
mely legkedvesebb
neked
e Földön,
hogy aztán nyugodt szívvel
merengj el egy ponton:
milyen jó, ha van haza,
és van egy otthon!

Őrizd meg a pillanatot,
mikor kőszívűnek hitt apád
elérzékenyülve néz rád,
és elcsukló hangon
azt mondja halkan:
"Örülök, hogy ilyen fiam van..."
Vagy mikor annyi dacos éven át
még mindig önzetlen
szeret és megbocsát
édesanyád,
kit hidegen hagy,
hány éves vagy,
mert felnőttként is óva int,
hogy "Öltözz melegen!",
mikor elindulsz
egy hűvös reggelen,
s még utadon
is érzed magadon
féltő tekintetét,
mintha karjait fonná köréd...

Őrizd meg
szívedben őket,
mikor már nem élnek,
és a percet,
mikor először szegezed
tekinteted
hálával az égnek,
mert megérted,
mit áldoztak föl
szeretetből
teérted,
kik büszkén néznek rád
(immár vonásaidon át)
a tükörből.

Őrizd meg a pillanatot,
mikor először tarthatod
karjaidban gyermeked,
e testet öltött, apró életet,
ki majd kíváncsi szemmel méreget
mindent, mit te már rég elfeledtél,
mire "mindentudó" felnőtt lettél -
s így tör rád a nagy felismerés,
hogy naiv tudásod mily kevés,
s hogy mennyi igaz játék
és mennyi talány
vár még
mesekönyvek színes oldalán,
s talán
újra el mered hinni,
ahogy eléd tárul egy családi kép,
hogy az élet mégis csak csodaszép!

Őrizz meg magadban
mindent, mit lehet,
de semmit, ami fáj -
őrizz meg mindent, amit tanultál:
de ne a lexikonok mélyét,
hanem az élet teljességét:
az örömöket,
szerelmeket,
s a legszebb égi áldást:
az ölelést és megbocsátást.

Úgy őrizz minden pillanatot,
miként hajnal fűzi
gyöngyökként a harmatot,
és úgy tekintsed,
hogy csak ez lehet kincsed,
mit elvihetsz magaddal,
mikor lelkedet simogatva
szól neked egy angyal,
mosolygó szemekkel:
"Jöjj, gyermekem - indulni kell..."

2018. október 16. - november 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


P.M.2019. szeptember 14. 17:53

Köszönöm,szívvel olvastalak!Margit

nefelejcs2018. november 20. 16:11

Élmény volt olvasni gyönyörű versedet, kedves Gergő.
Fiatalság - bölcsesség, itt a példa rá. :)
Szívből gratulálok!
Anikó

Callypso2018. november 20. 06:37

Kár lett volna kihagyni, olyan lélekérintő, gyönyörű és művészien remek a költeményed, kedves Geri! Sok szeretettel, őszinte elismeréssel gratulálok hozzá! Legyen kellemesen békés, ihletben gazdag napod! (:

Kicsikinga2018. november 17. 16:00

Köszönöm szépen a versedet!

gypodor2018. november 17. 07:32

Reggelem verse!
Gratulálok.
Gyuri

Maria_HS2018. november 16. 21:16

''Úgy őrizz minden pillanatot,
miként hajnal fűzi
gyöngyökként a harmatot,
és úgy tekintsed,
hogy csak ez lehet kincsed,
mit elvihetsz magaddal,'' gratulálok szívvel: Maria
/7/

lanyigeza2018. november 16. 20:08

Kedves Gergely!
Érdemes volt végigolvasni hosszú versedet, élvezettel tettem, szívvel, szeretettel gratulálok hozzá.
Felvettelek figyelőmbe.
Géza

pete572018. november 16. 20:04

Gratulálok, nagyon jó vers!
Szívvel:
Margit

Motta2018. november 16. 19:21

Bocs, felkiàltójel!
Motta

Motta2018. november 16. 19:21

Nagyon szép!
Szívvel olvastalak?
Motta

vargaistvanneel2018. november 16. 15:53

Főhajtásom kedves Gergely!!!

Nagy szívvel és tisztelettel
Erzsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom