Bőr István Pbor

Költők imája

Miről ír egy költő, ha nincsen témája,
eszébe jut akkor a költők imája.
Sok ezer gondolat cikázik agyában,
melyek leledznek a múltban és a mában.

Emberek elvárják azt tőle minden nap,
az életről mondjon valami okosat.
Imája szálljon a közönsége felé,
legyen a megírt műve minden emberé.

Segítsen írása felnőttnek, gyereknek,
vigaszt nyújtson vele Ő minden embernek.
A sors, ha úgy hozza, hallassa a hangját,
műve úgy csengjen, mint mennyei imádság.

Fohászát hallja meg mindig a Föld népe,
fessen jobb világot, legyen jövőképe.
Formálja az embert, vele a világát,
írja bátran mindig minden gondolatát.

Azt, hogy milyen ember, eldönti a jövő,
műve, hogy mennyit ér, megszabja az idő.
Ember, ki meghallod majd a költő szavát,
vésd jól az agyadba minden gondolatát!

Szívét feléd tárja, imája neked szól,
kimondott szavakkal teérted szónokol.
Célja, hogy az ember emelje fel fejét,
vegye már kezébe a saját életét.

A Költők imája nektek szól, emberek!
Éltetek során mind erősek legyetek.
Tegyetek meg mindent, mit elvár a Nemzet,
minden tetteteket hassa át szeretet.

Ha imája lassan a szívekbe kerül,
általa mindenki gondolatba merül.
Megérti, hogy miért vagyunk itt e Földön,
és ezt a Földet mi kaptuk meg, de kölcsön.