Szerző

A. Adél

Életkor: 19 év
Népszerűség: 86 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 238 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (23)

A. Adél

Az őz, a farkas és a vadász

Már sötét köpenyt húzott a téli éjjel,
csillagok ezrét fény-mintaként viselte.
Odakint aranyszőrű őz új reménnyel
az éhes vadász figyelmét felkeltette.
Megragadta fegyverét, és útnak eredt,
hogy az állatból ismét erőre kapjon,
s a magányos, elvénült asztala felett
egy felszentelt ebédnek friss helyet adjon.

A vad nyomát órákig folyvást kutatta,
míg egy fej bukott ki a zöld bokor mögött,
a vadász puskáját azonnal lerakta,
mikor rápillantott két százszorszép között.
Az őz szőre arany volt, szeme zafírkék,
s körülötte tucatnyi szentjánosbogár,
ott táncolt mellette az örök békesség,
s színt kapott az összes fakultság és homály.

A vadász, mintha újjászületett volna,
s többé saját sorsára sem gondolhatott,
nem számított, az éhség hogyan kínozza,
az állat jólléte nagyobb teret kapott.
A távlatból rémisztő vonyítás tűnt fel,
s lassan a négy mancs üteme is hallatszott,
fekete farkas jött merész őrjöngéssel,
s szájában még félholt préda kapálózott.

A vadász, hogy gidáját védje, felugrott,
és hős-fegyverét két kezébe csavarta,
de a farkas sebet ejtve támadott,
mert az őzt mohón csak magának akarta.
Mindkét állat elfutott, végleg eltűntek,
míg a vadász vérző heggel földön maradt.
Elvarázsolt szemeiben könnyek gyűltek,
szíve már csupán az arany-őzért dagadt.

Álmában sokszor visszatértek, s figyelte,
hogy prédáját kergeti a fekete rém.
Minden éjjel, míg eljött a napfelkelte,
így éltek hárman: Az őz, a farkas meg én.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


vegtelenvizeken2019. február 2. 17:58

Remekül megírtad, csodálatos soraodnál ismét szívet hagyok. 😊

Ernő

Seelensplitter2018. december 8. 13:21

Kedves Adél!

Bár erőteljesen megkésve, de végül csak ideértem.
Nagyszerű balladát hoztál, ritkaságszámba megy manapság az ilyesmi.

Üdvözlettel: Seelensplitter

kicsikincsem2018. november 21. 07:38

Remek vers! Szívvel gratulálok.
Ilona

roseprincess2018. november 20. 18:25

Ezért már megérte feljönni! Hatalmas vers, remek képek, igazán különleges tartalom, tetszik ez a megközelítés! Szívvel gratulálok hozzá.
Alexa

Törölt tag2018. november 19. 11:06

Törölt hozzászólás.

Pflugerfefi2018. november 19. 10:06

Nagyszerű alkotàs!
Mintha egy érdekes álmot mesélnél!
Szivvel, szeretettel gratulàlok!
Feri.

szurkevirag2018. november 19. 09:47

Gyönyörű allegórikus költemény. Bátor húzás volt nőként belebújni a vadász szerepébe! :) Izgalmasan vezeted végig az olvasót és erőteljesen sikerült a lezárás is. Nagyon tetszik!
Gratulálok!

Callypso2018. november 19. 08:43

Csodálatos a költeményed, drága Adél! Már tegnap is elolvastam, de annyira hatalmába kerített, hogy írni nem tudtam hozzá... Most sem tudok sokat, csak mielőbbi boldogságot kívánva, szeretettel és őszinte elismeréssel gratulálok hozzá! Legyen kellemesen békés, ihletben gazdag heted! Szívből ölellek! (:

gypodor2018. november 19. 08:11

''Álmában sokszor visszatértek, s figyelte,
hogy prédáját kergeti a fekete rém.
Minden éjjel, míg eljött a napfelkelte,
így éltek hárman: Az őz, a farkas meg én.''
EGYEDI,JÓ VERS!!!!!
Szívvel
Gyuri

Golo2018. november 19. 07:06

Szívvel és szeretettel gratulálok szomorú, de értékes versedhez: Radmila

anci-ani2018. november 18. 22:43

Gyönyörű megható, szomorú történet kedves Adél!
Néha a vadász válik prédává, mert az álmai visszatérnek...
Szívvel szeretettel gratulálok:
Anci

sarahwyard972018. november 18. 20:03

''Az őz szőre arany volt, szeme zafírkék,
s körülötte tucatnyi szentjánosbogár,
ott táncolt mellette az örök békesség,
s színt kapott az összes fakultság és homály.''
Mesébe illő vers!
Szépséges, gratulálok!
Szívvel,
Judit

Motta2018. november 18. 19:24

Szomorú, szép történet.
Szívvel olvastalak
Motta

feri572018. november 18. 19:13

Nagyon szép szomorú szerelem versed , nagyon szép alkotás Adél
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek
Feri

Molnar-Jolan2018. november 18. 18:35

Az utolsó versszakot jelenidőbe tenném, így hatásosabb a vége. Egyébként tetszett, ahogy szimbólumokká emeled ezt a misztikus vadászatot.

donmaci2018. november 18. 17:37

Nagyon jól versbe írtad! Szívvel Józsi

Sanyipapa2018. november 18. 17:04

Tetszik.
❤️
Sanyi

lanyigeza2018. november 18. 17:01

Kedves Adél!
Versedben nagyon szép a hasonlat, szívvel, szeretettel olvastam.
Géza

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom