Szerző

Istoan Hanna

Életkor: 19 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 728 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Istoan Hanna

Hűvös este

Hideg libabőr alszik a takaró alatt,
Még nem volt ideje felmelegedni.
Az utca fénye a plafonon szaladt,
A sötétséggel akart összekeveredni.

Mintákat festett fel levelekről a falra,
Emlékeket rég megbarnult képekről,
Ahogy próbált tanítani a dalra,
És mikor nem ment, megint elkezdtük elölről,

Ahogy arca ráncaiban láttam a múltat,
S keze munkájában ott volt a jövő.
Szemem ma is folyton utána kutat,
És őt idézi minden piros hajnal, szellő.

Túl sok telet éltem túl, amíg ideértem,
Most lágy, meleg, akkor csonttörő hideg,
És azt, hogy megérdemlem, ma is kétlem.
Ezernyi tüskét hátamon magammal viszek.

Csetlettem, botlottam megfagyott föld-rögökben,
A puszta rét fel akart engem falni.
A gyermeket bent tartottam börtönben,
Így senki sem hallotta, hogy meg akar halni.

Sírva kerestem koszos, hűvös menedéket,
Mit leromboltak, amint megtaláltam,
Ordítva kérdeztem "Mit akar az élet?"
Nem kaptam rá választ, talán nem is vártam.

Nehéz volt akkor és ott jó gyermeknek lenni,
Mikor a világ össze akart törni.
Megtanultam kezem a szám elé tenni,
Csendben kiáltani, és hamarabb felnőni.

Emlékszem, hogy féltem, mikor mélyebbre néztél,
Talán meglátod, amit belül rejtek,
És tudom, te is pont ugyanúgy féltél,
Megnyitottak egymásnak az ölelő csendek.

Most hallom, ahogy a szél fújja az ablakot,
Karjaid menedéke meleg, szótlan.
Hallom a szélben a régi dallamot,
Te pedig egy tüskét ismét letörsz rólam...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


R3ventlov2018. november 26. 11:05

Csodálatos!
Szeretettel, Zsolt

HannaIstoan(szerző)2018. november 24. 06:21

@Motta: @galamblelku: @111111: köszönöm szépen, nagyon jól esik amit írtok

1111112018. november 22. 17:23

''Emlékszem, hogy féltem, mikor mélyebbre néztél,
Talán meglátod, amit belül rejtek,
És tudom, te is pont ugyanúgy féltél,
Megnyitottak egymásnak az ölelő csendek.''
Szépséges,ringatóan szép emlékezés, szívesen olvastalak. Piroska

galamblelku2018. november 19. 19:07

Gyönyörű versedhez gratulálok!
Üdv Zsolt

Motta2018. november 19. 18:59

Szép ez a hűvös este.
Szívvel olvastalak
Motta

HannaIstoan(szerző)2018. november 19. 18:33

@feri57: Bár ez nem természetvers, azért köszönöm szépen a szívet és a dícséretet.

feri572018. november 19. 13:59

Csodálatosan szép természet versed , nagyon tetszik, szép alkotás
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek Hanna
szeretettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom