Szerző

Sárga Nárcisz

Életkor: 50 év
Népszerűség: 63 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 324 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (21)

Sárga Nárcisz

Egy horpadás a térben

Hiányzol

Érted harcoltam, sosem ellened,
mindent megért volna a szerelmed.
Szabadulni akartam az álarctól,
levenni a maszkot Rólad s magamról.
Talán el sem hiszed, mennyi vergődést,
féltő reményt és kétségbeesést
takartak be hidegnek színlelt szavaim,
miközben elégettek a vágyaim,
s mindennél jobban akartam,
hogy mellettem s nekem maradj,
még ha semmit nem is ígértél,
amiből viszonzást remélhetnék.
Semmire sem tudok úgy ránézni,
hogy segítse elmémet feledni.
Megint olyan lesz életem nélküled,
mint azelőtt, hogy találkoztam veled:
bár nem nyugalmas vagy unalmas,
mégis színtelen és fénytelen, ha nem
látom többé villanó tekinteted.

Mert te voltál nekem a kék ég, a napsütés,
a szellő, a csillag, az akácvirágzás,
de te voltál a sötét hófelleg,
a vihar a tengeren, a fölém tornyosuló,
mindent beborító veszedelmes hullám.
Te voltál az ihlet, a jövő ígérete,
Te adtál reményt egy másik életre,
a nevetésre, a szenvedélyre,
az őrült magamról elfeledkezésre.
Karodban megszűnt volna minden,
mi súlyával a földhöz láncol.
Szárnyakat kaptam, ha rád gondoltam -
ezeket most a semmibe dobtam.
Nincs jogom téged visszavárni, mégis
emlékezem, és hiányzol majd sokáig.
Tied minden szép és gyötrő gondolatom,
Minden dúdolásom, versem és dalom.

Elmentél végül, és nem hagytál mást,
csak az üres térben egy horpadást,
s nem láttad a csukott ajtó mögött,
Hogy hiányod durván földre lökött.
A fájdalom nem szűnik, erősebb nálam,
eldobni nem tudom, kínoz a lázam,
félig bolondulás elveszíteni téged,
mielőtt igazán megismertelek.
Bár eléd állhatnék még, hogy füledbe súgjam,
hogy a kínzó távolságot szemedbe mondjam,
hadd sikoltsak és követeljelek magamnak -
mivel nem tudok létezni a hiányodban.

Cím - Murakami Haruki Kafka a tengerparton

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SargaNarcisz(szerző)2019. február 2. 18:49

@Csirkezola: Köszönöm, hogy olvastad!
Az őszinteség kettős dolog az esetemben, hiszen álnéven írok...
Függőség... igen, ez egy túlzott ragaszkodás, irracionális, amilyen nem voltam előtte...
Üdvözlettel: N.

Csirkezola2019. február 2. 18:38

Ami leginkább megfogott és hatással van rám, az a mindent elsöprő és magával ragadó, őszinte-fájdalmas nőlélek- kitárulkozásod.
A ''másik fél'' múlt időben, a csalódásod és a vágyakozásod azonban a jelenben, a még mindig érző és eleven szerelmi vallomásodba ágyazódva, foglalva.
Az érzelmek függősége - a függőség érzései...
Üdvözöllek. Cs.Z.

SargaNarcisz(szerző)2019. január 1. 12:36

@szombati: Még egy gondolat az ívekről: ennek a versemnek az eredeti befejezése az Egy illúzió vége címűbe került át. Ide pedig a valós történés és fogalmilag az idézettel megragadható drámai zárás jött. Így éreztem igazabbnak, hiszen a megbékülés még odébb volt/van/lesz a vers idejéhez képest.
Ennyit a háttérről. A teljes Haruki idézetet egyébként itt a hozzászólásoknál megadtam, legörgetve megtaláltató.
Üdvözlettel N.

SargaNarcisz(szerző)2019. január 1. 12:06

@szombati: Köszönöm a méltatást, hivatkozott versedet olvastam és ott hagytam rá kommentárt.
Üdv N.

szombati2018. december 31. 16:33

@SargaNarcisz:
Tartalmas,szép alkotásod megérint.
Rögtön a cím is felkeltette figyelmem.
A-''Hiányod dimenziójában''- című versem jut eszembe róla.
Ha még nem olvastad,olvasd el nálam,ha akarod!
Üdvözlettel!
Szeretettel!
Szívet hagytam .

Tibi

Gyula162018. december 24. 06:31

A vágy,és a fájdalom. A mindent elsöprő szerelem. Ami viszonzatlan marad.
A kiszolgáltatottság. Ennyi fájdalmat még nem igen találtam versben mint a Tiédben kedves S.N.
A szép lehet bármi. Csak tudjuk megtalálni benne a szépet. Ez a vers nem bír ezen jelzőkkel számomra. Ez döbbenetes. A fájdalmadban a szerelmet próbálod leírni. Ami lehetetlen. TE, nagyon közel állsz hozzá. Döbbenetesen,csodálatos,és megindító verset írtál kedves S.Nárcisz.
A szívemet hagyom mellette, hogy olvashattam. És a szívemben egy sóhajtást: Teljesüljön a vágyad,és szerelmed legyen teljes.
Áldott Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Néked.
Üdvözlettel Gyula.

SargaNarcisz(szerző)2018. december 23. 20:22

@Szondi_Gyula: Köszönöm!
Boldog karácsonyt kívánok: N.

Szondi_Gyula2018. december 23. 19:22

Ez hihetetlenül szép :)

SargaNarcisz(szerző)2018. december 8. 19:08

@Billy_Louise: Köszönöm, hogy megírtad, milyen hatást tett rád: tehát akkor sikerült átadnom az érzést. Hiszen... csak a valóságot írtam le :(
Üdvözlettel: N.

Törölt tag2018. december 7. 19:17

Törölt hozzászólás.

SargaNarcisz(szerző)2018. december 1. 11:44

@111111: Köszönöm, hogy éppen ezt a négy sort emelted ki! N.

SargaNarcisz(szerző)2018. december 1. 11:44

@111111: Köszönöm, hogy éppen ezt a négy sort emelted ki! N.

SargaNarcisz(szerző)2018. december 1. 11:42

@REDHOOD: köszönöm!

1111112018. november 27. 18:48

''Elmentél végül, és nem hagytál mást,
csak az üres térben egy horpadást,
s nem láttad a csukott ajtó mögött,
Hogy hiányod durván földre lökött.''
Mély érzésű,átérezhető sorok, szépre írtad, szívvel: Piroska

REDHOOD2018. november 27. 10:22

Szép és érzelmes sorok.
Szívvel,Attila

SargaNarcisz(szerző)2018. november 26. 18:37

@soleno: @roseprincess: @Varimarici:
Köszönöm az értékeléseiteket!
Sokat jelent, hogy jelzitek, hogy átérezhető, amit írtam.
N.

Varimarici2018. november 26. 05:43

A mély érzelmek vezetnek ilyen szép írásokhoz. Szívvel, szeretettel olvastalak.
Marika

roseprincess2018. november 25. 22:30

Nagyon szép vers, minden sorával azonosúlni tudok. Annyira ismerős az, amiről írsz. Nem csak átérzem, de át is élem.
Szívvel olvastalak, Alexa

soleno2018. november 25. 21:05

Tökéletes, érett. Jó olvasni, akármilyen szomorú.

SargaNarcisz(szerző)2018. november 24. 22:01

@gypodor: Köszönöm! De a (9.)-t nem értem :)
N.

SargaNarcisz(szerző)2018. november 24. 22:01

@41anna: @giziszalay: @ereri: @Nichi-ya:
Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásaitokat!
Talán túlságosan is őszinte vagyok néha...
N.

Nichi-ya2018. november 24. 14:18

Mély, őszinte alkotás. Sok szeretettel, szívvel olvastam.

ereri2018. november 23. 22:07

''Megint olyan lesz életem nélküled,
mint azelőtt, hogy találkoztam veled:
bár nem nyugalmas vagy unalmas,
mégis színtelen és fénytelen, ha nem
látom többé villanó tekinteted.''

Ismerős érzéseket jelenítettél meg - őszintén és hitelesen. Gratulálok és nagy-nagy szívem hagyom kifejező és tartalmas soraid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

giziszalay2018. november 23. 13:45

Őszinte jó vers.
Szeretettel
Gizi

41anna2018. november 23. 13:39

Igazán jó vers!
❤ ! Melinda

gypodor2018. november 23. 08:27

Ütős! Szíven ütős!
Gratulálok(9.)
Gyuri

SargaNarcisz(szerző)2018. november 22. 20:17

@degiabi: Fiatal az, akinek a lelke az... Köszönöm szíves soraidat, üdvözlettel: N.

degiabi2018. november 21. 23:54

Kedves Nárcisz!

Ennyi érzelmet egy versben ritkán olvasok, minden benne van, ami csak benne lehet egy fiatal nőben, aki vágyakozva, szomorúan emlékezve írja ki magából, amit érez! Szívvel olvastam! Persze, ilyenkor a világ fájdalma ül az ember vállára, de más hangok is vannak, eljön az az igazi hang, mikor jönnie kell. Az írás gyógyít, ki is kell írni! Remélem, picit könnyebb így! Nekem elnyerte tetszésemet '' érzelmi zűrzavara''! ;) Azt nem mondom, hogy tovább kell lépni, mert minden érzelmünk meg kell élni! Van, mikor több idő, de biztos a szebb jövő!

Mazsion2018. november 21. 19:28

@SargaNarcisz:Én is szeretném érteni,hogy mit szeretnél érteni a hozzászólásomon
:D

SargaNarcisz(szerző)2018. november 21. 19:03

@sarahwyard97: Köszönöm!

sarahwyard972018. november 21. 17:11

''
Mert te voltál nekem a kék ég, a napsütés,
a szellő, a csillag, az akácvirágzás,
de te voltál a sötét hófelleg,
a vihar a tengeren, a fölém tornyosuló,
mindent beborító veszedelmes hullám.''
Átérzem szépséges soraidat!
Remélem a közeli jövőben boldogság és viszonzottság vár rád!
Gratulálok, szívet hagyok!
Judit

SargaNarcisz(szerző)2018. november 21. 09:13

A teljes idézet, ami sajnos nem jelent meg a versnél, pedig beküldtem, így szól: ''Talán valamit elfelejtett elmondani, és talán még visszatérhet - reménykedem. De nem jön vissza. Csak a hiánya marad utána, mint valami horpadás a térben.''

SargaNarcisz(szerző)2018. november 21. 09:11

@ditte142: @Gant_Elizabet: @donmaci: @feri57: @kicsikincsem: @19611961: Köszönöm a szavaitokat!

@Mazsion: Köszönöm, hogy foglalkoztál a versemmel. Szeretném érteni a hozzászólásodat.

Gant_Elizabet2018. november 21. 07:25

A kedves hiánya is bőséges ihletforrás, ahogy versed is mutatja. Gyönyörű vallomásodhoz szeretettel gratulálok.
Elizabet

kicsikincsem2018. november 21. 07:00

Szívvel olvastalak, gratulálok.
Ilona

donmaci2018. november 20. 23:05

Nagyon jó alkotásodat szívvel olvastam. Józsi

196119612018. november 20. 16:37

remek vers - gratulálok

Árnyék és Fény

feri572018. november 20. 15:23

Szomorú, nagyon szép versedhez
Szívvel gratulálok
szeretettel
Feri

Mazsion2018. november 20. 13:52

''hogy a kínzó távolságot szemedbe mondjam,''-távolság,nem távolság!
''mivel nem tudok létezni a hiányodban.''-élni tudok nélküled
''takartak be hidegnek színlelt szavaim,''mi is az igaz?!

:D

''Karodban megszűnt volna minden,''-nyugalom?!

ditte1422018. november 20. 13:46

Kedves Nárcisz!
Nekem nagyon tetszik e sok érzelmet, hiányt, szomorúságot kifejező versed. Szívvel, szeretettel olvastam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom