Bőr István Pbor

Balerina tánca

Lágyan peng a gitár hangja,
táncos perdül a színpadra.
Lénye máris elvarázsol,
ahogy ott kecsesen táncol.

Mint a tenger sodró habja,
úgy lebben a szoknya rajta.
Fehér taraj tovalibben,
ahogy forog a parketten.

Szívdobbantó spanyol dalra
táncol a szép balerina.
Andalító, lágy zenére
fény ragyog a szépségére.

Táncol a lány, szíve hajtja
minden este a színpadra.
És a hálás nézőtömeg
tapsával mond köszönetet.

Tánca sodró, bája vonzó,
mozdulata elragadó.
Szíve minden dobbanása
átvillan e csábos táncba.

Ahogy zeng a gitár hangja,
úgy hullámzik minden rajta.
Erre libben, arra mozdul,
a közönség állva tapsol.

Zene és a tánc művésze
összeolvad egy egységbe.
Zene hangja körbeveszi,
mozdulatait vezeti.

Aztán vége lesz a dalnak,
fények szép lassan elhalnak.
Meghajol és elbúcsúzik,
szemében a láng még izzik.

Szívében is továbblángol,
holnap este újra táncol.
Elvonul, de ott van vele
közönsége szeretete.

Élete a tánc, a zene,
a művészet szeretete.
Ha a szíve végsőt dobban,
érte szól majd ez a dallam.