Szerző
Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Farczádi Andrea Beáta

Elmúlás

Viszlát!

Szerettelek volna szeretni,
Szerettelek volna felnevelni,
De te szerettél gyermek lenni.
Sajnálom, ha én nem engedtelek el,
Hogy mindig bízva-bíztam, és
Remélve-reméltem.
Fáj nekem nagyon, hogy idegenek lettünk,
De neked jobb így.
Én meg majd megszokom.
Megszokom, hogy nem fekszel az ágyban,
Hogy nem kereslek a tömegben.
Majd megszokom, hogy mindenre van időm,
S csak az én problémáimmal kell foglalkoznom.
Megérdemeljük a boldogságot, azt mondtad.
S tudod mit? Belátom, hogy igazad van.
Megérdemlem, hogy szeressenek,
Hogy boldog feleség legyek.
Hogy majd 40 év múlva sem egyedül
Üljek a hintaszékben.
S te is találsz egy olyant, akit igazán szeretsz.
Tudod, szabad vagy, rabmadár, most már egy életre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Fab(szerző)2019. szeptember 20. 00:02

@ditte142: köszönöm nagyon szépen!

ditte1422018. november 28. 11:29

Kedves Beáta!
Együttérzéssel, szívvel, szeretettel olvastalak: Erzsébet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom