Szerző

Meszretov Adalbertina

Életkor: 19 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 34 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. november 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Meszretov Adalbertina

Köd-szavak

Tanulni mentem az iskolába be, az órámra beülni,
Szívemben reménnyel és hőn égő vággyal érkezek.
Vágyom a régiek s újak tudását magamba szívni,
Szeretném hallani, mint látják mások a világot.
Nem azért vagyok itt, hogy szenvedjek.

Nem azért mentem az iskolába be, hogy féljek,
Hogy féljek, mit kapok, ha rosszat találok kérdezni.
Kérdezek, mert szomjazom a tanártól a választ,
Tudni akarom, hogy amit elgondoltam, az jó-e,
És ettől én nem akarok félni.

Azt figyelem, hogy a második soraim vége rímel,
Rímmel cseng egybe az utolsóimmal, azt látom.
Próbálok figyelni a metrumra, a valódi költészetre,
Mert előttem mások is így tettek, őket követem,
Így nekem is hasonlóvá kell válnom.

Ha hasonlóvá kell hát válnom, én azt kérdezem,
Vajon ki tudom majd így is fejezni önmagam?
Arcomat csak másokéiban füröszthetem meg,
Másokhoz pedig csak metrumokban szólhatok,
Senki nem érti köd-szavam.

Köd-szavakban mondom el, ami bennem leledzik,
A testetlen ködből testet ölt lassan így a forma.
Meg nem fejthetem, ki nem bogozhatom valómat,
Lidérces messze-fények vagyunk mindannyian,
És egyikőnk sem egyforma.

Miért is ne kérdezhetnék, vagy mondhatnám azt el,
Ebből a ködből, ami én vagyok, mi született meg?
Én se értem magam, tudom, a tanár se érti magát.
Magam nem érthetem, de megérthetem én őt,
Ahogy az anyagát tanulom meg.

Ha mind ködből vagyunk, hasonló anyagból állunk,
Mind mások vagyunk, de közel sem különállók.
Formált minket az eső, és formált így az idő,
Megértettünk másokat, és megértettek minket is:
Értik egymást az egy fajból valók.

2018. november 19.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2018. november 30. 12:44

''Köd-szavakban mondom el, ami bennem leledzik,
A testetlen ködből testet ölt lassan így a forma.
Meg nem fejthetem, ki nem bogozhatom valómat,
Lidérces messze-fények vagyunk mindannyian,
És egyikőnk sem egyforma.''

Kifejező és tartalmas bemutatkozás kedves Adalbertina! Gratulálok és nagy-nagy, biztató szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

szombati2018. november 30. 07:00

Kedves Adalbertina!

Ki tudod fejeznni magad, nem is akárhogy.
Egyedien és sokatmondón.
Versed nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel !
Tisztelettel!

Tibi

41anna2018. november 28. 21:29

Érdekes,de nem kell mindig rímmelnie!
❤ ! Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom