Szerző
Kóté-Pákozdi Éva

Kóté-Pákozdi Éva

Életkor: 43 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 185 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Kóté-Pákozdi Éva

Ha már nem leszek...

Ha már nem leszek köztetek, ne sírjatok értem!
Már nem vezet felétek hozzátok az én léptem.
Legalább már akkor tovább engem ne szidjatok.
Ajtót már rátok nem csukhatok és nem nyithatok.
Ha már nem leszek, akkor nem lesz édesanyátok.
Ki nem volt tökéletes, de vigyázott reátok.
Szívembe betont öntöttetek, kővé vált benne.
Beleragadt a fájdalom, az anyaság szennye.
Kik testemből húst kaptak, és szívemből dobbanást.
Miattatok éltem át a legnagyobb koppanást.
Így lettem hát én minden nap egy reménnyel árvább.
És így lettem egyre bizalmatlanabb és gyávább.
Ti régen meghoztátok a hivatalos végzést.
Így lelkem kizárt magából sok korábbi érzést.
Köztük a büszkeséget, mi egy anyai erény,
Maradt egy talán igaz sem volt fényképgyűjtemény.
Elmúlt az örömkönny, a bánaté minden cseppje.
Nem bízni soha már senkiben, ez lett a heppje.
Kifújt belőle az összetartozás öröme.
Helyette az élethez egy fájó, nagy közönye.
Közszemlére szégyenfoltnak kikiáltottatok.
Elítéltetek, majd gyorsan végrehajtottátok.
Sosem tudok jó lenni, amíg a szívem dobog.
Maradnak hát az álmok, a vágyak és a romok.
Ha már nem leszek, ki tudja majd, ti mit éreztek.
Majd összefogtok, mint ellenem, vagy szétszéledtek?
Ha már nem leszek, legalább már rossz sem lehetek.
Én nem leszek, de a jó Isten legyen veletek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Pakeva(szerző)2018. december 17. 23:25

Köszönöm szépen kedvességed @Gyuri63.

Gyuri632018. december 10. 13:53

Fájdalmasan szép versednél, szívet hagyok.

Pakeva(szerző)2018. december 8. 01:22

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen. Mély sötét fájdalom és érthetetlen csalódás ichlette.

Pakeva(szerző)2018. december 8. 01:20

@Pflugerfefi: Köszönöm szépen. Remény? Már feladtam! Hitem? Már csak az unokáimban van! Talán majd ők, majd miattuk újragondolom miért is születtem.

SzaipIstvanne2018. december 7. 14:55

Megkonnyeztem. Olelesem es szivem hagytam Nalad: Maria

Pflugerfefi2018. december 7. 10:47

Húú!
Keserűsèg, fájdalom hatja át soraidat,
az okok keresése nem tisztem, de
együttérző szivvel olvastalak!
Talàn a remény, hogy megvàltozik a helyzet,
ad nèmi vigaszt!
Feri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom